1956-os magyar forradalom - történelem

1956-os magyar forradalom

ELŐZMÉNYEK:

Rákosi háttérbe szorította Nagy Imrét, s az új miniszterelnök, Hegedűs András az ő embere volt, a külpolitikai helyzet és

ennek következtében a Szovjetunióban folyó hatalmi harc azonban számára egyre kedvezőtlenebbül alakult. Az SZKP XX. kongresszusán (1956. február) Hruscsov élesen szembefordult a sztálinizmussal, és a hibák kijavítását tűzte ki célul.

Így az 1953-tól kibontakozó pártellenzéket Magyarországon sem lehetett elhallgattatni, sőt a fiatal értelmiséget magába

foglaló Petőfi-kör egyre élesebben bírálta a pártvezetést. A Kreml a belpolitikai viszonyok hatására Rákosi Mátyás lemondatása mellett döntött. Helyére Gerő Ernőt ültették, ami semmiképpen sem nyugtatta meg az elégedetlenkedőket. A párton belüli reformerek Nagy Imre köré csoportosultak.

A forradalmat megelőző szellemi pezsgést az Irodalmi Újság jelenítette meg a legszemléletesebben. Már tömegeket mozgósított Rajk László és három kivégzett társának újratemetése (1956. október 6.).

1956 októberének második felében az egyetemi ifjúság szervezetei sorra kiváltak a kommunista ifjúsági szervezetből (Demokratikus Ifjúsági Szövetség – DISZ), és független mozgalmat alapítottak. A fővárosban és vidéki egyetemi központokban létrejövő szervezetek követeléseiket pontokba foglalták.

A FORRADALOM KITÖRÉSE:

1956. október 23-án a követeléseket megfogalmazó egyetemi ifjúság a Petőfi-kör támogatásával tüntetést hirdetett meg a lengyel megmozdulásokkal való szolidaritás jegyében a budapesti Bem térre. A szerveződő tüntetést a pártvezetés először betiltotta, majd később engedélyezte. A Bem téren összegyűlt közel ötvenezer ember szabadságot, a demokratikus viszonyok helyreállítását, a magyar önállóság megteremtését és Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követelte. Az egyetemisták megmozdulásához késő délután a budapesti munkásság is nagy számban csatlakozott.

A Parlament előtt összegyűlt százezres tömeg egy része később a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz vonult, hogy ledöntse a gyűlölt diktatúra és a nemzeti elnyomás tíz méter magas talapzaton álló, nyolcméteres bronzszobrát. A tüntetők másik része a Magyar Rádió épületéhez ment, hogy követeléseit nyilvánosságra hozza. Kitört a fegyveres felkelés, a forradalom.

A megmozdulásokat a hajnal folyamán megérkező szovjet páncélosok sem tudták leverni, sőt megjelenésük olaj volt a tűzre, s a harcok kiszélesedtek.

A FORRADALOM BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN:

A következő napokban számos vidéki városban tömegtüntetésekre került sor, a forradalom országossá vált. A megrémült pártvezetés utasítására az Elnöki Tanács október 24-én Nagy Imrét nevezte ki miniszterelnökké azzal a céllal, hogy lecsendesítse az általánossá váló elégedetlenséget.

Október 25-én a Parlamentnél békésen tüntető tömegbe lőttek szovjet páncélosokból és a Mezőgazdasági Minisztérium épületéből. Közel 200 halott maradt holtan a Kossuth téren. A fővárosi felkelőközpontok (Széna tér, Baross tér, Corvin köz, Mester utca, Tűzoltó utca) támogatására általánossá vált a sztrájk, a munkahelyeken a forradalmi bizottságok jöttek létre.

A HATALOM MEGHÁTRÁLÁSA:

Gerőt leváltották, shelyére a Rákosi börtönét is megjárt kommunistát, Kádár Jánost állították. Most már ők is forradalomnak nevezték az eseményeket, feloszlatták a Magyar Dolgozók Párját (MDP), és Magyar Szocialista

Munkáspárt (MSZMP) néven új kommunista pártot alapítottak (november 1.).

A párt vezetésében bekövetkező változások eredményeképpen Nagy Imre meghirdette a felkelőkkel való megegyezést, és hitet tett a forradalmi követelések végrehajtása mellett. Kihirdette a mindenki által gyűlölt ÁVH feloszlatását, ígéretet tett a többpártrendszer visszaállítására és a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonására.

A felkelők és a hatalom tűzszünetet kötött, és megkezdődött az új hatalmi-politikai rendszer legfontosabb elemeinek kiépítése, valamint  a szovjet csapatok Budapestről történő kivonása is. A politikai változások betetőzéseként november 1-jétől új, koalíciós alapon szerveződő kormány vette át az ország irányítását.

A FORRADALOM LEVERÉSE:

A szovjet vezetők október utolsó napjaiban fontolóra vették, hogy elfogadják a megváltozott Magyarországi

viszonyokat, és a magyar kormány felé is ezt az álláspontot közvetítették. Az október végi szuezi válság és az amerikaiak nyilatkozataia be nem avatkozásról azonban megkönnyítették számukra a döntéstaz erőszakos fellépés mellett. 1956. november 1-jén, miközben a koalíciós alapon szerveződő Nagy Imre-kormány megkezdte munkáját, megindult a magyarországi szovjet csapatok megerősítése. A magyar kormány kényszerhelyzetbe került: Nagy Imre bejelentette Magyarország kilépéséta Varsói Szerződésből.

Az országban lecsillapodni látszódtak a politikai indulatok és megteremtődtek a békés építőmunka feltételei. A szovjetek azonban már kidolgozták a „Forgószél” fedőnevű hadműveletet a forradalom leverésére.

A nyílt szovjet támadás november 4-én hajnalban indult meg döntő túlerővel. A magyar honvédség csak szórványosan védekezett, jelentősebb ellenállást a budapesti fegyveres csoportok fejtettek ki. A kézifegyverekkel felszerelt felkelők komoly veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak, azonban az egyenlőtlen küzdelemben csak néhány napig tudtak kitartani. November 12-ére sikerült a szovjeteknek felszámolni a legfontosabb ellenállási központokat.