Shakespeare: Rómeó és Júlia - irodalom

Shakespeare

Rómeó és Júlia

Shakespeare az angol irodalom és talán egész Európa legnagyobb reneszánsz kori drámaírója. Az ő ideje alatt vált a dráma az angol irodalom vezető műnemévé. Anglia gazdasági sikerei, az átmeneti nyugalom, ami Erzsébet királynőnek volt köszönhető sokat segített a tudományok és a kultúra fejlődésében.

Shakespeare élete

• 1564 április 23-án született Stratford-upon-Avon-ban.
• Felesége Ann Heathaway, 3 gyermek anyja. Londonba megy.
• Szerzők ebben az időszakban: Christopher Marlow, Ben Johnson
• Három alkotói korszaka:

1)    1590-es évek: királydrámák korszaka – 2., 3. Richárd, 4., 5., 6. Henrik (a 8. Henrik nem tartozik ide) + Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, Vízkereszt, Ahogy tetszik.

2)    1600-1612/13: nagy tragédiák korszaka – Hamlet, Lear király, Antonius és Kleopátra, Macbeth, Othello.

3)    1613-1614 † - színművek korszaka – tragédiának indulnak, de elhárul a konfliktus és jó vége lesz: Téli rege, Vihar.

• Lírai szonetteket is írt: 4433 vsz, 14 soros.

Középkori színjátszás:

Szekereken liturgikus, szakrális témákat dolgoztak fel, a templom előtt v. a főtéren adták elő. Hosszú művek nagy díszletekkel.

A színpad szimultán technikával ábrázolta párhuzamosan a mennyet, a földet és a poklot.

Színpadtechnikák:

Ø  Processziós: több színpad, a közönség jelenetenként vándorolt

Ø  Kocsi színpad: itt a színpad mozog

Ø  Szimultán: 3 részre tagolt színpad: menny, föld, pokol.

Előadások témái:

Ø  Misztérium játék: 1-1 bibliai történet

Ø  Miráculum (csoda): szentek élete, tanulságként a közönségnek csodákkal.

Ø  Moralitás: a szereplők 1-1 jellemvonást testesítenek meg, erkölcsnemesítő cél

A reneszánsz drámák jellemzői

Shakespeare életéről igen kevés információ maradt fent, de azt tudjuk, hogy pályája során dolgozott színész, író, rendező és színházrészvényesként. A színház melyben oly sokat alkotott a Globe színház volt. A kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú épület némileg követi a szimultán színpad jellegzetességeit. A három részből álló színpadrendszer első egysége meglehetősen nagy volt, ez volt alkalmas nagy tömegek megmozgatására.

A színpad fölötti felső részen erkély és bástya jeleneteket adtak elő. A harmadik, hátsó rész az épületek szobáiban történő események bemutatására volt kialakítva. Nem voltak viszont díszletek és a művek nem voltak felvonásokra bontava, viszont színek illetve jelentetek voltak, melyek váltakozását a szereplők számának változásában lehetett érzékelni.

Kizárólag férfi színészek játszottak, igen jellegzetes volt a művekben újra és újra feltűnő tipikus alakok, mint például a dajka vagy a cselédek.

A hármas egységet tér, idő, cselekmény sokkal szabadabban kezelték, mint mondjuk Moliére korában. Shakespeare drámái sokszor éveket foglalnak össze, nem 1 napot és sok a helyszín.

A reneszánsz drámában a hangnem, a stílus változékony volt: tréfástól pajzánon át magasztos és fennkölt is lehetett.

Az angol drámát az tette naggyá, hogy nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz, elvetett mindenféle kötöttséget, kialakított egy sajátos dramaturgot.

A Rómeó és Júlia című alkotás Shakespeare életének talán egyik legnagyobb műve. Alkotói korszakának első részében, az 1500-as években íródott.

Ez volt az angol reneszánsz első olyan tragédiája, melynek középpontjában a szerelem, a szabad párválasztás állt. Ez az alkotás azért tragédia, mert óriási értékveszteségek vannak benne. Ezek ártatlan emberi életek elmúlása /Rómeó, Júlia, Tybalt, Mercucius,/, illetve erkölcsi vesztességek, mint például a szerelem, a barátság és bizalom pusztulása. Eredetileg + szereplők halnak meg.

A mű hordozója a párbeszéd/dialógus és az egész történet konfliktusokra épül.

Konfliktus:A két híres veronai család a Capulet és Montague már régóta ádáz ellenségek voltak, de a sors különös fintorának köszönhetően a két család gyermekei egymásba szeretnek. A mű fő konfliktusát az adja, hogy a gyermekek és a szülők akarata összeütközik.

Rómeó és Júlia képviselik az újat, a szabadságot, a reneszánsz eszméjét, akik csak a szokást vetették el, nem az erkölcsöket, hiszen összeházasodtak.

A mű egészét átjárja egy fajta baljós hangulat, ami arra utal, hogy a mű végén tragikus esemény fog történni. Ezt már az előhangból is érzékelhetjük. Ugyanakkor vásári hangulatot idéző, komédiára utaló vonások is vannak. Például a dajka és Rómeó párbeszéde, vagy a dajka Benvolioval és Mercucioval: „vesszeje”, vagy a két család groteszk vitája a mű elején (kard és mankó).

Bonyodalom: ott kezdődik, mikor Rómeó még ficsúrként (18) elmegy Capuleték báljába, ahol Júlia még kislány (14).

A dráma egyik fordulópontja Tybalt (haragtartó, lobbanékony, agresszív) és Mercucius halála, amiért Rómeó volt a felelős, és aminek következtében az ifjúnak menekülnie kell. Innentől fogva már két szálon futnak az események, hisz Veronában és Montavában is egyre bonyolultabbá válik minden. Ez egy tipikus reneszánsz vonás.

Júlia látszólag beleegyezik, hogy Párishoz megy, de még aznap éjszaka megissza a Lőrinc atyától kapott csodaszert, ami 48 órára alvást okoz, minek segítségével azt akarja elhitetni, hogy meghalt. A sors kegyetlensége miatt Rómeó ezt el is hiszi és a Kripta jelenetben kiengesztelhetetlen bánata miatt öngyilkos lesz. Júlia éppen ebben a pillanatban tért magához álmából, és szerelme halála láttán ő is a túlvilágba menekül.

A mű végére egy jellemváltozást észlelhetünk, miszerint a mű elején Rómeó egy fiatal ficsúrként megy be a bálba és Júlia is csak egy kislány volt még akkor, viszont a mű végére szerelmük miatt képesek voltak egymás miatt, egymásért felelősséget vállalni, és tetteikért is felelősséget vállaltak és képesek döntéseket hozni. Így pár nap alatt felnőtté váltak.

A két család ostoba, értelmetlen harcából fakadó vesztességeknek köszönhetően, minden átértékelődött a mű végére. Harc helyett béke lesz a családok között. Ezzel Shakespeare egy olyan gondolatot fogalmazott meg, miszerint a radikális változások bekövetkezésére mindig valami nagy áldozatra van szükség.