Rendszerváltás Magyarországon (1988-1991) - történelem

Rendszerváltás Magyarországon (1988-1991)

A RENDSZERVÁLTÁS ELŐZMÉNYEI:

Az 1980-as évek második felében egyre nyilvánvalóbbá vált a szovjet típusú szocializmus csődje. Az elaggott és a realitásokat mind kevésbé figyelembe vevő pártvezetés gyakorlatilag képtelen volt a kialakuló gazdasági és társadalmi válsághelyzetet kezelni. Az ország gyorsuló eladósodása következtében az államháztartás többször is közel került a pénzügyi csődhöz.

A társadalom többsége a csökkenő jövedelmét túlmunkavállalásával egészítette ki. Az ún. második gazdaságon belül végzett önkizsákmányoló munka gyakorlatilag minden családban megjelent. A napi 10-14 órai munka az egészségügyi helyzet romlását eredményezte. Ugyanakkor megindult a társadalom anyagi differenciálódása, és nőttek a vagyoni különbségek.

A rendszer erősödő válságával párhuzamosan megkezdődött az ellenzék megszerveződése. Az első jelentős ellenzéki

tanácskozásra Monoron került sor (1985), ahol jelen voltak az akkori ellenzék és reformértelmiségiek vezető egyéniségei.

KEDVEZŐ KÜLPOLITIKAI FORDULAT:

Az 1980-as évek második felében egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Szovjetunió elvesztette a nyugati

világgal vívott fegyverkezési versenyt, és súlyosbodó gazdasági nehézségei miatt képtelen fönntartani a Kelet-Közép-Európában állomásoztatott több mint félmilliós hadseregét. Gorbacsov és a pártvezetés a konfrontáció és a bezárkózás helyett irányváltást hajtott végre: átértékelte addigi védelmi politikáját, és szabad utat engedett a kelet-közép-európai országokban elindult társadalmi, politikai változásoknak.

ÚJ POLITIKAI ERŐK JELENTKEZÉSE:

Az 1980-as évek végére kialakuló és megszerveződő új politikai-gazdasági elit egyre nehezebben viselte a

gyengülő pártvezetés atyáskodását, felügyeletét. 1988-ra a Kádár János vezette MSZMP elveszítette mind a párttagok jelentős részének, mind a társadalom széles rétegeinek támogatását. A lakosság többsége gyökeres változásokat akart.

Ellenzéki szervezetek jöttek létre, a későbbi pártok előzményei: a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), a Fiatal Demokraták Szövetsége (FIDESZ).

Az MSZMP-n belül a tagság egyre nagyobb része fordult a változásokat követelő reformer vezetők, Pozsgay Imre és Nyers Rezső felé. Kádár Jánost leváltották, és a pártapparátus képviselőjét, Grósz Károlyt választották főtitkárrá. A miniszterelnökként már néhány óvatos reformot végrehajtó Grósz csekély, a rendszer lényegét nem érintő változtatásokkal kívánta megoldani a helyzetet.

1989 elején Pozsgay Imre nyilvánosan népfelkelésnek minősítette az 1956-os forradalmat. Az állampárt szétesésnek indult. A gazdaságban elindult a spontán privatizáció, melynek során a politikai-gazdasági elit biztosította helyét az új rendszerben.

Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén (1989. június 16.) a közel 150 ezres tömeg nemcsak az 1956-os hősök emléke előtt tisztelgett, de jelképesen a Kádár-rendszert is eltemette.

A BÉKÉS RENDSZERVÁLTÁS:

Az ország népe békés rendszerváltást akart, amely megszünteti a pártállami diktatúrát, és a politikai jogok biztosítása mellett minden állampolgára számára szociális biztonságot is ad.

1989 nyarán kezdődtek meg a békés átmenetet előkészítő tárgyalásokaz MSZMP és az ellenzéki erőket képviselő Ellenzéki Kerekasztal (EKA) között. A tárgyalásokon az MSZMP és az EKA képviselői megállapodtak a békés átmenet sarkalatos törvényeiről és forgatókönyvéről (1989. szeptember). AZ MSZMP beleegyezett az ellenzék által javasolt alkotmánymódosításba, a többpártrendszeren alapuló szabad választások feltételeinek megteremtésébe (pártok anyagi támogatása, választási szabályok stb.), és garanciát vállalt arra, hogy mindezeket az országgyűlés jóváhagyja.

Ezzel párhuzamosan az utolsó kommunista kormány Németh Miklós vezetésével hozzákezdett a pártállam intézményeinek lebontásához, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatok átértelmezéséhez. Tárgyalásokat kezdetta szovjet csapatok magyarországi kivonulásáról (az egyezményt 1990 márciusában írták alá), és megnyitotta a határt a Nyugatra távozni akaró NDK állampolgárok előtt (1989. szeptember). A reformkommunisták (Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Németh Miklós) megalakították a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).

1989. október 23-án,  a levert forradalom 33. évfordulóján a parlament alkotmánymódosítása nyomán kikiáltották hazánkban a harmadik köztársaságot.

Az ország népe számára szokatlan politikai harc, választási küzdelem bontakozott ki a sajtóban, a televízióban, a nagygyűléseken és a falragaszokon. Ez váratlan módon nem a régi hatalom képviselőivel szemben, hanem az új pártok között volt a legélesebb. A kérdésről kiírt népszavazáson (1989. november) eldőlt, hogy a köztársasági elnökötaz új országgyűlés választhatja meg.

A pártállam bukása utáni első országgyűlési választásokon, 1990 márciusában és áprilisában a szavazásra jogosult polgárok 65,77%-a adta le a voksát. A választást a Magyar Demokrata Fórum nyerte meg, s Antall József vezetésével az MDF–FKGP–KDNP koalíciója alakított kormányt.

A parlament és a kormány működéséről a két legnagyobb párt, az MDF és az SZDSZ paktumot kötött. A kormányzás zavartalansága érdekében szűkítették azoknak a törvényeknek a körét, amelyeket csak a képviselők kétharmadának „igen” szavazatával lehet elfogadni (kétharmados törvények). A konstruktív bizalmatlansági intézmény elfogadásával pedig megerősítették a miniszterelnök politikai súlyát.

1990 őszén önkormányzati választásokat tartottak. A központi akaratot végrehajtó tanácsrendszer megszűnése és a helyi ügyekről önállóan döntő, széles jogkörű önkormányzatok megalakulása a rendszerváltás egyik legnagyobb jelentőségű eseménye.

A SZOCIÁLIS PIACGAZDASÁG KIÉPÍTÉSE:

A rendszerváltás nyomán Magyarországon megkezdődött a szociális piacgazdaság kiépítése. A cél egy piaci viszonyokon alapuló, de a kirívó visszásságokat állami beavatkozással tompító, a társadalom széles rétegei számára jólétet biztosító berendezkedést kialakítása volt.

A rendszerváltás utáni első kormány mozgásterét azonban rendkívüli módon leszűkítették a megöröklött adósságból eredő fizetési kötelezettségek, a válságba került gazdaságésa hazai tőke hiánya. Így a piacgazdaság megteremtéséhez, a gazdaság talpra állításához elengedhetetlen privatizáció ellentmondásos körülmények között ment végbe. A privatizáció nyomán számos veszteségesen működő gyárat, üzemet bezártak és több százezren váltak munkanélkülivé.