Rákosi-korszak
(1945-1956)
A TOTÁLIS DIKTATÚRA KIÉPÍTÉSE:
Az egypártrendszer
kiépülésével párhuzamosan felgyorsították a gazdaság államosítását is.
Szintén a fordulat évében
került sor az iskolák államosítására (csak néhány intézmény
maradhatott az egyházak kezén). Mindszenty
Józsefet börtönbüntetésre ítélték (1949).
Rövidesen több egyházi vezető is hasonló sorsra jutott.
Befejeződött a civil szervezetek
és a többpártrendszer felszámolása. A
pártok végleges megszűnését az 1949-
ben létrehozott Magyar Függetlenségi Népfrontba történő beolvadásuk
jelentette (1954-től Hazafias Népfront). Az 1949-ben tartottegypárti választáson az MDP „megszerezte” a
szavazatok 96%-át: Magyarországon létrejött
a proletárdiktatúra. Új alkotmányt
fogadtak el, amely rögzítette a kommunista
párt vezető szerepét és azt, hogy
Magyarország népköztársaság. Az köztársasági elnök szerepét
az Elnöki Tanács vette át, az önkormányzati
rendszer helyett kiépült a központi akaratot végrehajtó
tanácsrendszer (1950).
A FÉLELEM SZEREPE:
A diktatúra valóságos
támogatóinak köre egyre szűkült.
A korábban a
Belügyminisztériumhoz tartozó Államvédelmi Osztályt (ÁVO) függetlenítették Államvédelmi Hatóság (ÁVH) néven (1948). A hírhedt
és kegyetlen szervezet vezetője Péter Gábor lett, aki közvetlenüla párt első emberétől, Rákosi Mátyástólkapta az
utasításokat. Internálótáborokat (Kistarcsa) és büntetőtáborokat (Recsk) hoztak létre.
A terror elérte a párttagságot,
sőt a párt több vezetőjét is.
„A VAS ÉS ACÉL ORSZÁGA”:
A nehézipar fejlesztését tűzték ki célul. Óriási áldozatok árán
korszerűtlen, alacsony hatékonyságú ipart hoztak létre.
Kizárólag belső forrásokból finanszírozták: a forrásokat a mezőgazdaság, az
infrastruktúra és az életszínvonal rovására teremtették meg. Az Országos Tervhivatal határozta meg a gazdaság
fejlődését. 1952-re a termelés visszaesett,
az emberek életszínvonala süllyedt.
A MEZŐGAZDASÁG KOLLEKTIVIZÁLÁSA:
A kommunisták a földosztást
kezdettől csak politikai manővernek tekintették, ezért hatalomra kerülése után
az MDP meghirdette a kollektivizálást, majd megkezdte ennek erőszakos végrehajtását.
A parasztság ragaszkodott
földjéhez. A szovjet típusú szövetkezetek alakítása – mivel ezek a tagokat teljes mértékben
megfosztották a tulajdonuktól – merev
ellenállásba ütközött. Erőszakos módszerekkel is csak a parasztok harmadát
tudták szövetkezetekbe kényszeríteni, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés
jelentősen visszaesett.
A mezőgazdaságban is állami
tulajdont, ugyanakkor meg kívánta
törni a magántulajdona révén még független parasztság ellenálló erejét.
Gazdasági szempontból a téeszesítés elsősorban az
iparosítást szolgálta, megkönnyítette
az erőforrások elvonását, illetve biztosította az extenzív iparfejlesztés döntő forrását: a munkaerőt.
KULTÚRPOLITIKA ÉS SZEMÉLYI KULTUSZ:
Az osztályharcos szemléletet és asematizmust képviselte (zsdanovi
elvek).
A Szovjetunióbeli személyi kultuszt követve Magyarországon is bevezették Sztálin és Rákosi Mátyás
dicsőítését. Az osztálytermektől a
közlekedési eszközökig mindenhol ott függtek portréik, a szobrászoktól a
színészekig a művészek kénytelenek voltak a két vezért istenítő alkotásokat készíteni, és a tudományos
művekben is rájuk kellett hivatkozni. Rákosi személyi kultusza 60.
születésnapján érte el csúcspontját, amikor ünnepségek százai zengték „a dicső
vezér” nagyszerűségét. Kisiskolások írtak hozzá verseket, dalokba foglalták
nevét.
RÁKOSI BUKÁSA – NAGY IMRE MINISZTERELNÖKSÉGE:
1953-ban meghalt Sztálin, s a
hatalmi harcból győztesen kikerülőHruscsov
a sztálinizmus visszaszorítására tett kísérletet. Ezért Moszkvába rendelték a magyar pártvezetést, és utasították a hibák (személyi kultusz, kuláklisták, erőltetett
iparosítás) kijavítására. Rákosi megtartotta pártfőtitkári tisztségét, de helyette Nagy Imre lett a miniszterelnök.
Kilátásba helyezte az országgyűlés szerepének növelését, az aránytalan, és az ország
adottságaitól idegen iparfejlesztési politika
korrigálását, a téeszesítés visszafogását és a törvénytelenségek megszüntetését.
A vezető politikai erő a párt
maradt. Rákosi elérte Nagy Imre menesztését (1955). A hatalom ismét
Rákosi kezébe került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése