2012. május 21., hétfő

Rákosi-korszak (1945-1956) - történelem


Rákosi-korszak (1945-1956)

A TOTÁLIS DIKTATÚRA KIÉPÍTÉSE:
Az egypártrendszer kiépülésével párhuzamosan felgyorsították a gazdaság államosítását is.
Szintén a fordulat évében került sor az iskolák államosítására (csak néhány intézmény maradhatott az egyházak kezén). Mindszenty Józsefet börtönbüntetésre ítélték (1949). Rövidesen több egyházi vezető is hasonló sorsra jutott.
Befejeződött a civil szervezetek és a többpártrendszer felszámolása. A pártok végleges megszűnését az 1949-
ben létrehozott Magyar Függetlenségi Népfrontba történő beolvadásuk jelentette (1954-től Hazafias Népfront). Az 1949-ben tartottegypárti választáson az MDP „megszerezte” a szavazatok 96%-át: Magyarországon létrejött a proletárdiktatúra. Új alkotmányt fogadtak el, amely rögzítette a kommunista párt  vezető szerepét és azt, hogy Magyarország népköztársaság. Az köztársasági elnök szerepét az Elnöki Tanács vette át, az önkormányzati rendszer helyett kiépült a központi akaratot végrehajtó tanácsrendszer (1950).

A FÉLELEM SZEREPE:

A diktatúra valóságos támogatóinak köre egyre szűkült.
A korábban a Belügyminisztériumhoz tartozó Államvédelmi Osztályt (ÁVO) függetlenítették Államvédelmi Hatóság (ÁVH) néven (1948). A hírhedt és kegyetlen szervezet vezetője Péter Gábor lett, aki közvetlenüla párt első emberétől, Rákosi Mátyástólkapta az utasításokat. Internálótáborokat (Kistarcsa) és büntetőtáborokat (Recsk) hoztak létre.
A terror elérte a párttagságot, sőt a párt több vezetőjét is.

„A VAS ÉS ACÉL ORSZÁGA”:

A nehézipar fejlesztését tűzték ki célul. Óriási áldozatok árán korszerűtlen, alacsony hatékonyságú ipart hoztak létre.
Kizárólag belső forrásokból finanszírozták: a forrásokat a mezőgazdaság, az infrastruktúra és az életszínvonal rovására teremtették meg. Az Országos Tervhivatal határozta meg a gazdaság fejlődését. 1952-re a termelés visszaesett, az emberek életszínvonala süllyedt.

A MEZŐGAZDASÁG KOLLEKTIVIZÁLÁSA:

A kommunisták a földosztást kezdettől csak politikai manővernek tekintették, ezért hatalomra kerülése után az MDP meghirdette a kollektivizálást, majd megkezdte ennek erőszakos végrehajtását.
A parasztság ragaszkodott földjéhez. A szovjet típusú szövetkezetek alakítása – mivel ezek a tagokat teljes mértékben megfosztották a tulajdonuktól – merev ellenállásba ütközött. Erőszakos módszerekkel is csak a parasztok harmadát tudták szövetkezetekbe kényszeríteni, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett.
A mezőgazdaságban is állami tulajdont, ugyanakkor meg kívánta törni a magántulajdona révén még független parasztság ellenálló erejét. Gazdasági szempontból a téeszesítés elsősorban az iparosítást szolgálta, megkönnyítette az erőforrások elvonását, illetve biztosította az extenzív iparfejlesztés döntő forrását: a munkaerőt.

KULTÚRPOLITIKA ÉS SZEMÉLYI KULTUSZ:

Az osztályharcos szemléletet és asematizmust képviselte (zsdanovi elvek).
A Szovjetunióbeli személyi kultuszt követve Magyarországon is bevezették Sztálin és Rákosi Mátyás dicsőítését. Az osztálytermektől a közlekedési eszközökig mindenhol ott függtek portréik, a szobrászoktól a színészekig a művészek kénytelenek voltak a két vezért istenítő alkotásokat készíteni, és a tudományos művekben is rájuk kellett hivatkozni. Rákosi személyi kultusza 60. születésnapján érte el csúcspontját, amikor ünnepségek százai zengték „a dicső vezér” nagyszerűségét. Kisiskolások írtak hozzá verseket, dalokba foglalták nevét.

RÁKOSI BUKÁSA – NAGY IMRE MINISZTERELNÖKSÉGE:

1953-ban meghalt Sztálin, s a hatalmi harcból győztesen kikerülőHruscsov a sztálinizmus visszaszorítására tett kísérletet. Ezért Moszkvába rendelték a magyar pártvezetést, és utasították a hibák (személyi kultusz, kuláklisták, erőltetett iparosítás) kijavítására. Rákosi megtartotta pártfőtitkári tisztségét, de helyette Nagy Imre lett a miniszterelnök.
Kilátásba helyezte az országgyűlés szerepének növelését, az aránytalan, és az ország adottságaitól idegen iparfejlesztési politika korrigálását, a téeszesítés visszafogását és a törvénytelenségek megszüntetését.
A vezető politikai erő a párt maradt. Rákosi elérte Nagy Imre menesztését (1955). A hatalom ismét Rákosi kezébe került.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése