Radnóti Miklós (1909-1944) Eclogák - irodalom

Radnóti Miklós (1909-1944)

Eclogák

Radnóti Miklós a Nyugat harmadik generációjához tartozott. Költő, műfordító, prózaíró volt. Életművével ma már a magyar irodalom klasszikusai között foglal helyet.

Életrajza

-    1909-ben született Budapesten: születésekor édesanyja és ikertestvére meghal

-    édesapja 12 éves korában meghal, anyai nagybátyja lesz a gyámja

-    érettségi után Csehországba kerül: Állami textilipari szakiskola

-    1928. hazajön: nincs kedve sem a kereskedelemhez, sem a textiliparhoz

-    folyóiratot indít 1928. címmel

-    1930. szegedi egyetem bölcsésztudományi kar: magyar-francia szak

-    1930 első verseskötete: Pogány köszöntő

-    Újmódi pásztorok élete- 1931

-    Lábadozó szél – 1933

-    Újhold – 1935

-    Járkálj csak, halálraítélt!

-    Meredek út – 1938

-    Felesége: Gyarmati Fanni

-    1940-ben zsidó származása miatt behívják munkaszolgálatra

-    1944. végzetes munkaszolgálat: szerbiai város: Bor → innen viszik el Heidenauba, majd megint visszakerül Borba, innen indul társaival az északnyugati határ felé

-    1944-ben Abda határában lelövik

-    1946-ban találják meg holttestét, zsebében a Bori notesz: lagerben írt költeményeket tartalmazza, erről ismerik majd fel

Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben: az eklogát. Egyik legősibb költői formához tér vissza, amely a humánum őrzését jelenti a barbár, fenyegetett világban.

Ecloga: bukolika, pásztori költemény, Theokritosztól ered a műfaj, az ő bukoliáira jellemző a hexameteres forma, kizárólag pásztori életeket mutatott be idillien, majd Vergilius írt az idillek mintájára hexameteres költeményeket, melyek az Eclogae címmel váltak ismertté. Idővel az idill és az ekloga összemosódott és általánosabb értelemben a természetben ártatlanul és boldogan élő ember eszményített ábrázolását jelentette. Az idill vagy idillikus a kellemesen harmonikus állapotokat jelöli, s a feszültséget oldó ábrázolással azonos. De kifejezhet az idill boldogságkeresést is.

Radnóti verseiben nem önmagában jelentkezik az idill. Újmódi énekeit expresszionista lendület járta át, tartalmazott mozgalmi és népies motívumokat is. Kassák Lajos és Füst Milán versei hatottak rá elsősorban. A szabad vers kötetlen, bár ez ellentmond önmagának, a vers ugyanis nem kötetlen, hiszen ez különbözteti meg attól, ami nem vers. A szabad vers sem a ritmus, sem a rím, sem az egyes sorfajták alkalmazásában nem követ semmiféle szabályt, képletet. Eredete évezredes múltba nyúlik vissza.

A művek egyik végletükben a vershez, a másikban a prózához "simulnak". Radnóti eklogái 1938 és 1944 között születtek,az első spanyolországi köztársaság bukása után, az utolsó szerbiai láger poklában.

Az eklogákban egy teljesen érett költő szólal meg, aki a szörnyű években találja meg biztonságosan saját hangját az idill és a tragédia összeolvadásában, a félelem és a fájdalom klasszikus megfegyelmezésében. Az antikvitás, a kultúra idézése és védelme ebben a korban egyik lehetősége volt az ellenállásnak.

Az Első ecloga előt lefordította Vergilius IX. eclogáját, majd megírta saját eclogáját. 3 évvel később 1941-ben tér vissza a műfajhoz. Számszerint 8 eclogát írt, de a 6. hiányzik.

Első ecloga:

-    Vergilius és Theokritosz hagyományait eleveníti fel. A Költő és a Pásztor párbeszédére épül.

-    Rögtön a vers elején megjelenik az idill fenyegetettsége

-    A költő kifejti a szörnyű világtól való elhatárolódását, undorát

-    A pásztor a spanyol polgárháború szörnyűségeit idézi fel

-    Garcia Lorca és József Attila alakja példaként felmerül

-    A költő tudja, hogy megölik, de addig is teszi a dolgát: ír

-    A „tölgyfa” hasonlattal mondja el legszemélyesebben vallomását, és ez élete végéig programja marad

-    Helyes költői magatartás megfogalmazása

Második ecloga:

-    Általában hexameterekben írt költemény, mely a Pilóta (repülő) és a Költő dialógusára épül.

-    A katonák lelki veszteségét és fájdalmát jeleníti meg.

Negyedik ecloga:

-    1943. március 15-én írta.Ekkor még van remény arra, hogy Magyarország elkerülje a háborút.

-    A vers a Hang (optimista) és a Költő (pesszimista) párbeszédére épül.

-    a Költő mondatai túlsúlyban vannak így a pesszimizmus lesz a vers fő hangvétele, hangulata.

-    A haláltudat és az életösztön viaskodik a költeményben.

-    A meghatározó erő a béke- és a szabadságvágy.

-    Jellegzetes motívumai: a szárnyas lélek, a zuhanás, a repülés.

Ötödik ecloga:

-    1943 novemberében Bálint György költő emlékére írja.

-    A természeti kép az emberi érzést, a baráti gyöngédséget eleveníti meg.

Hetedik ecloga (1944 nyara):

-    Lágerben írt első költeményének tartják

-    a hitveshez, a kedveshez, Gyarmati Fannihoz szól

-    Hexameteri hét-, hat- és ötsoros szakaszokban festik a tábor képeit és a költő vágyait.

-    Visszatérő fordulata a "látod-e" megszólítás; bizalmas, csöndes hang, a csak egy emberhez szóló beszéd, amely a szerelmi vallomás szavaival zárul

-     Minden szakasz önálló egység: elindít, kibont és lezár egy-egy képet, de a zárás egyben következő kép nyitását is előkészíti.

-    A vers egésze a közeledő éj, a megszólítás és a vallomás között ível.

-    A lüktetés érzékelhető a hexameterek hullámzásába, a szóismétlésekben és a párhuzamos szókapcsolatokban. A vibráló mozgás tárgyiasan konkrét és álomszerűen oldott.

-    Már az első két sorban együtt van a vers minden jellegzetes eleme: A megszólítást konkrét környezetrajz követi, az idő és a hely pontos megjelölése.

-    A köznapi dolgok felszívódása szomorú, álomszerű hangulatot teremt.

-    Elválik egymástól az álom és a képzelet, s bár mindez tudatos, az álom a testet is feloldja, s a szakasz végén a lebegő kép ismét természetesen illeszkedik az előzőkhez: "a fogolytábor hazaindul ilyenkor".

-    A Hetedik ecloga zenéhez és képzőművészethez kapcsolódó rétegei az otthont idéző második szakaszban sűrűsödnek egy Radnóti helytállására jellemző gondolatban: "Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?"

-    A hexameter az emberiséget jelentette Radnótinak, a költői szót, a megformáltságot, mely erkölcsi támaszt adott számára. Az értelmes alkotás, a művesség meghatározó eszményei közé tartozott.

-    A harmadik szakasz fojtottan zárul és ezt viszi tovább a negyedik szakasz, melyben fontos szerep jut az alliterációk Zsongásának.

-    A szakasz záróképében visszatér a verskezdő szögesdrót: a képzelet elröptet, de az ész visszaránt.

-    Az utolsó szakasz még megismétel néhány korábbi motívumot, továbbfuttatja a képeket és a zenét - aztán már egyenesen tart az utolsó sor összefoglaló vallomásáig, mely a kétségbeesés és számvetés is, a vágyakozás és a kétségbeesés együttes megfogalmazása.

Töredék

-    Egyes irodalomtörténészek szerint a hiányzó VI. eclogának felel meg

-    eredetileg cím nélküli, a későbbi kiadók adták ezt a címet

-    a vers tudósítás a múlt világából

-    leltár egy olyan korról, amiben minden felcserélődött: a jog és a jogtalanság, a bűn és az erény, az ember és világ teljes elanyátlanodása

-    csupán a negatívumokkal mutatja be, hiányzik az ellenpólus, a bukolikus idill

-    nem feltétlenül kell eclogának tekinteni

Járkálj csak, halálraítélt! című vers érezhetően keményebben ítéli meg a kilátástalan jövőt. Ezt a cím is jelzi: a költő pontosan látja sorsát. 1933-óta Radnótinak nem lehetett kétsége saját sorsa felöl. A félelem a haláltudat beleépült költészetébe és mindennapjaiba.A kezdősorok szürrealista képei egy értékeiből kizökkentett világot mutatnak be. Egy siralomházi világot asszociál, melyben az elitélt szorongva várja a biztos véget. Ez a fajta félelem kiterjed az énen kívüli világra is. A táj megtelelik riadt félelemmel, fenyegetettséggel. Ehhez képest szólal meg nagy erővel a költőhöz intett intés: „Ó, költő, tisztán élj te most!” A külön választott záró sorok jelzik, ez a nehezebb út. Egy hazug világ nehezen ismeri fel az igazi értéket.

Radnóti költészet a háborús évek alatt jutott el a legmagasabb csúcsra. Számára az érték jelképe a klasszikus műveltség. A versformák klasszicizálódásának világnézeti jelentése is volt abban a korban: a zárt tiszta forma rendje szembekerül a bomló értékrenddel teli zavaros világgal.

Radnóti értékőrző magatartása nyilvánul meg Vergilius versformájának életre keltésében.

• Ez közelíti meg legjobban a vergiliusi mintát: párbeszédes hexameteres költemény. A költő és a pásztor folytat párbeszédet a versben, ám valójában a költő két énje kérdez és válaszol.
• Bukolikus idillként indul a költemény. Radnótinál igen gyakori kép a tavasz, és itt is ez jelenik meg először, ám az idillt hamar követi a rettegés, a fenyegetettség képe: a tavasz csalóka, bolond április ez.
• „Még szomorú se vagyok..” – innen a költő életérzését tükrözi a vers: megcsömörlöttséget érez. Egész Európa várta már a háborút, és most, hogy itt van, undorodik és rosszul van tőle.
• A szomorúságnak, a világtól való undorodásnak az okait a pásztor kezdi érteni. A spanyol polgárháborúra utaló sorok a vérengzés iszonyatát idézik fel. Még az állatok is menekülnek, a természet lerombolása is a háború, ám ugyanakkor az egyén sorsa is borzasztó -> Federíco Garcia Lorca mártírhalála a költők és a művészetek pusztulásának a jelképe, ugyanakkor Radnóti halálának is előképe. Nem is gyászolta meg őt Európa, pedig neves költő volt. Még a halál tudatánál is kegyetlenebb az a sejtelem, hogy velük együtt pusztul művük is, és a kíváncsi utódokra nem marad semmi.
• A spanyol költő halálához kapcsolódik „a drága Attila” halála. József Attila menekült ugyan, de nem tudott hova menekülni. (ám ez nem tulajdonítható a magyar társadalmi rendnek, JA bárhol él, meghalt volna.) Őt sem síratjuk….
• Az utolsó versszak a helytállás fontosságát írja le: a Költő úgy él, mint egy fa, amelyik meg van jelölve: ez lehet látnoki kép, hogy meg fogják őt is jelölni. Ugyanakkor leírja azt is, hogy a halálraítéltség tudatában is a halál pillanatáig új levelet hajtó, erős tölgyként kell élnie, és a tölgy új levelei a jövőnek szolnak, tehát nem csak magának ír.
• A végső következtetés levonása után a csendes megbékélés idilli hangulatával telíti a vers lezárását. Az utolsó sor szépségét a hexameter mellett az alliteráció adja.