Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete - irodalom

Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete

Élete:

-          Január 1., Kiskőrős (Petrovics István, Hrúz Mária)

-          1824 Kiskunfélegyháza

-          9 iskola (Félegyháza, Kecskemét, Szabadszállás...)

-          Első verse: Búcsúbeszéd

-          Rossz iskolai eredmény: nincs apai támogatás

-          Beáll katonának Sopronba à beteg à elbocsájtják

-          Vándorévek

-          Barátság Jókaival

-          Első verse nyomtatásban: A borozó

-          Első, melyet Petőfi névvel írt alá: Hazámban

-          Tanulmányait nem fejezte be

-          Pest (Pilvax)

-          1844:

o Helység kalapácsa

o Versek

o Befelfogott a János vitézbe

o Etelke, Berta

-          1846

o Szendrey Júlia

o házasság

o barátság Arany Jánossal

-          szabadságharc à vádaskodás

-          1848 fia, Zoltán megszületik

-          Bem seregébe à segédtiszt

-          Segesvár- orosz túlerő

-          Eltűnt, sírja ismeretlen

Forradalmi látomásköltészete:

Petőfi 1846 tavaszától a világforradalom lázában égett, a nemzeti és az egyetemes emberi szabadság ügye 1848-ig szorosan összekapcsolódott gondolkodásában. Ismerte kora valamennyi politikai eszmeáramlatát, verseiben, leveleiben, nyilatkozataiban jelen voltak az utópikus szocialista és a kommunisztikus nézetek is.

Költészetében 1846-tól felerősödik a politikai líra, művészi forradalmisága megtelik politikai forradalmisággal. Ilyen tárgyú verseit az a hit hatja át, hogy az emberiség egyenletesen, törés nélkül halad végső célja, az általános boldogság felé, a cél elérésének eszköze pedig a szabadság. Ezt a szabadságot egy utolsó, kegyetlen, véres háború fogja megszülni, melyben a rab népek leszámolnak zsarnokaikkal, s ezután „a menny fog a földre leszállni”.

Több versében is megjósolja a forradalom eljövetelét. Tudja, hogy a győzelemhez véráldozatra van szükség. A költő vállalja a mártírhalált. Meghatározza a költők szerepét is ebben a harcban: a költőnek látnok szerepet szán és azt, hogy népének vezére, "lángoszlopa" legyen (költő-apostol).

A várt és remélt szabadságharc gondolatköréhez tartozik Az ítélet című költemény.

-          Hexameteres forma à antik eposzok fegyveres harcait jutattják eszünkbe

-          Cím à keresztény-vallásos fogalomhoz társul: a bibliai utolsó ítélet végső igazságtevésére utal

-          Kevesebb a személyes átéltség

-          Közlő, magyarázó jellegű

-          A költő saját történelemszemléletét fejti ki benne

-          Következtetéseket von le: az emberiség története örökös harcok folyamata

-          Majd megjósolja az elkövetkező „rettenetes napokat”, az utolsó véres háborút, mely megold minden társadalmi problémát

-          A versen végigvonuló kép egy nagyon kifejező metafora: az emberiség története vérfolyam, s ez csak a vértengerbe torkollva fog megpihenni

-          A rettenetes napokat látok közeledni kezdetű sorral ajövöbe néző próféta szerepét tölti magára a versben beszélő

-          Hosszadalmasan készíti elő a be nem avatott hallgatókat a látomás tételszerű kihirdetésére, s közben közli az általa már látott jövendőt

-          Borzad, iszonyodik, de egyszersmind kedvre is derül  és „szilajan örül”

-          Ez az érzelmi kontraszt összhangban áll a prófácia ellentmondásos tartalmával, történésével:

-          A jók diadalma a gonoszok felett vértengerbe kerül ugyan, de „ez után kezdődik az élet, az örök üdvesség”, s „ a menny fog a földre leszállni”

Jellemző, nemcsak Petőfire, hanem általában a forradalom előtti optimista hitre, hogy a világ máról holnapra, egycsapásra megváltozhat, beteljesülhetnek az emberiség évezredes álmai.

A XIX. Század költői című verse a költő isten küldötte, a költészet pedig politikai tett.. Ezt a szent és nagy küldetést állítja követelményként századának költői elé.

-          1.versszak: tiltással figyelmeztet a feladat rendkvüliségére

-          2.versszak: meghatározza a népvezér költők szerepét, rendeltetését

-          3-4.versszak:felháborodottan átkozza meg a gyáva és hamis, hazug próféták magatartását

-          5. versszak:a látnok-költő az éhen-szomjan, kétségbeesve tengődő millióknak vigaszul feltárja a jövendőt: költői képekkel írja körül az elérendő cél, a Kánaán legfőbb jellemzőit

-          A vagyoni, a  jogi és a kulturális egyenlőség utópisztikus elképzelése túlmutat a közeli jövőn, ezt az időbeli messzeségbe való helyezést az ötödik versszak „ha majd” kezdetű tagmondatainak párhuzamos ismétlődése érzékelteti

-          6.versszak: a cél elérése nem kétséges, a prófécia beteljesülése bizonyos, de az időpont bizonytalan. A költő itt már  nem láttatja magát az elkövetkező időben, nem szól személyes részvételről, sőt a „talán” tétovasága azt jelzi, hogy munkájának eredményét nem fogja megélni

-          A költemény mégis megnyugvással, a feladat teljesítésének boldogító tudatával zárul

-          A képek ellágyulása, puha finomsága (szelíd, lágy csók, virágkötél, selyempárna) a halál órájának lelki békességét sugallja.

-          Nem az eredmény, hanem a szándék minósíti az embert

-          A próféta szerepe nem a beteljesülés átélése, hanem csupán ennek hirdetése

-          Ez a vers Petőfi ars poeticája

Hátralevő néhány évében ez a küldetéstudat hatja át Petőfi politikai költészetét. Büszke magyarságára, s szereti, imádja gyalázatban is nemzetét.

A megsejtett világforradalom vízióját az Egy gondolat bánt engemet c. költeménye jeleníti meg.
Keletkezése:
1846 végén írta, szilveszteri vers. Az esztendő utolsó napján eltöpreng a jövőről.
Látomásvers, a műfaja: rapszódia.
-Csapongó, változó ritmika jellemzi,
- hangulatok, érzelmek áradak (elégikus, szenvedélyes, szentimentális).

Szerkezet:
1.) A vers két kulcsszava: a világszabadság és a halál:
a világszabadságért folyó küzdelmben a költő a hősi harcot és a halált is vállalja.
2.) Kompozíciója: 3 részből áll.
- 1-12. sor: Témája: a halál.
Kétféle halál lehetőségét állítja szembe egymással:
1-8.sor:
lassú, hétköznapi,
metaforái: a féreg rágta lassan pusztuló virág,
üres szobában álló lassan elégő gyertyaszál;
ezeket elutasítja: negatív töltésű szavak;
kétszeres tiltó felkiáltás.
9-12. sor:
az előző statikus képekkel szemben álló halál víziója;
dinamikus, gyors, erőszakos halálfajtákat mutat be:
- villám sújtotta fa;
- vihar kicsavarta fa;
- mennydörgés ledöntötte szikla.
Az igenlő felszólítások nyomatékosítják vágyait (Legyek…,Legyek…)
- 13-30.sor
Ennek a szerkezeti résznek a 18 sora egyetlen hömpölygő feltételes összetett mondat.
Témája: a világ népeinek ütközete a szabadságért, melyben a költő az életét adja.
- Az első 13 sor a feltételeket bontja ki: mikor szeretne ő meghalni.
A hegyi táj eltűnik, egy óriási síkság látomása jelenik meg;
mely egy harcmező, ahol a világ minden szolga népe elfér;
ezek felsorakozva indulnak a világszabadságot kivívni.
- A szerkezeti rész 2. fele a főmondat.
Alapgondolata annak a vágynak a megfogalmazása, hogy ő is a csatamezőn szeretne lenni (ott…, ott…,), sőt sokkal tovább megy, mert életét szeretné áldozni ebben a csatában.
Ez a 10 sor a vers érzelmi csúcspontja: itt teljes. be az életáldozat.
A hangokkal (harsog, kiáltás, acél zörej, ágyúdörej), dinamikus mozgásokkal (a jambikus sorokat itt anapestusok gyorsítják) és a színekkel ( főként a vörös ) válik a jelenet képszerűvé.
- A 3. szerk.részben (31-36.sor) hangnemváltással folytatódik:
a csatazajt felváltja az ünnepélyes, lassú gyászzene,
a vörös színt a fekete,
a verszene is megváltozik: a jambusokat spondeusok lassítják.
A harcmezőn elesettek temetésének látomása zárja a verset.
A rapszódiát a vers legfőbb gondolatával (világszabadság) jelszavával fejezi be.