Nyelv és gondolkodás nyelv és társadalom, nyelv és kommunikáció viszonya - nyelvtan

Nyelv és gondolkodás nyelv és társadalom, nyelv és kommunikáció viszonya

A nyelv és gondolkodás viszonyáról több elgondolás létezik:

1.      két különböző dolog

2.      azonos dolgok

3.      kölcsönösen feltételezik egymást (ez a helytálló)

Nyelv és társadalom: nyelvhasználatunkat külső és belső tényezők alakítják.

Külső: lakóhely, iskolázottság, foglalkozás, család.

Belső: életkor, nem, öröklött tulajdonságok

Egyéni nyelvhasználatunkat kiskorunk óta tanuljuk, fokozatosan sajátítjuk el anyanyelvünk elemkészletét, és nyelvi szabályait.

Szerepeinket:diák-apa, anya- gyerek, munkatárs-főnök, akkor tudjuk jól betölteni ha ismerjük a nyelvi ,és viselkedési normákat valamint a kommunikáció szabályait.

Nyelv és kommunikáció: Az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze a nyelv. A nyelv a beszéd és a viselkedés egymástól elválaszthatatlanok. A nyelv társadalmi jelenség, a beszéd egyéni produktum, a viselkedésünk szintén a belsőnkből fakad. A sikeres kommunikáció feltétele a nyelv változása és viszonylagos állandósága.

Emberi mivoltunk lényege a szó a beszéd a nyelv ezek időben léteznek és idővel alakulnak változnak .A szó a nyelv az ami őrzi múltunkat és egybefűzi a múltat a jelennel. A nyelv kapocs az emberek közötti kommunikációban . A titkos ajándék az eleven lánc az anyanyelvünk amelyet kézről  kézre adunk vagyis, kapunk és tovább adunk generációkon át.

1. Nyelv és gondolkodás, a nyelv és megismerés viszonya

A nyelv  a gondolkodás, a gondolatformálás, a gondolat közlésének, a cselekvésnek, az emberi létnek egyik legmeghatározóbb eszköze, eleme. Az emberi élet közege a nyelv, összetartó erő, kapocs. A nyelv segítségével sajátítjuk el a kultúrát, válunk emberré. Az emberi kommunikáció legfontosabb tényezője. A jelek segítik a világban való eliga- zodásunkat, tájékoztatnak, ismereteket adnak át, üzeneteket közvetítenek.

A nyelv és gondolkodás között szoros kapcsolat van. Babits szerint: „Gondolkodni és beszélni: voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető beszéd nélkül és megfordítva.” A gondolkodás alapvető föltétele a nyelv, a nyelvi forma; s a nyelv, a nyelvi forma mindig föltételez gondolkodást. A nyelv a valóságot az elvonatkoztató gondolkodás segítségével tükrözi.

Az ember kettős – cselekvő és megismerő – viszonyt alakít ki a világgal. A nyelvben e viszony mindkét fele jelen van, hiszen a nyelvhasználat cselekvés, de egyben a megis- merés feltétele is. A megismerés a válóságot a tapasztalatok alapján tükrözik vissza. A nyelv az ismeretek terjesztésének eszköze. Az emberi társadalom fejlődése szorosan összefügg a kommunikáció fejlődésével.

Ennek a fejlődésnek az 5 nagy lépése:

1. Beszéd

2. Írás

3. Könyvnyomtatás

4. Távközlés 5

5. Elektronikus információtárolás, és közvetítés

A nyelv fő szerepet kap a tudatos, „átgondolt” gondolkodásban. Pl. problémamegoldáskor, történetmeséléskor, fogalmazáskor. Ekkor beszélünk racionális, irányított, logikus vagy propozicionális gondolkodásról. Szerepelnek benne deduktív és induktív módszerek. (Deduktív: az általánosból az egyesbe történő levezetés, induktív: az egyesből következ- tetünk az általánosra.) Ilyenkor a szórend, a mondatsorrend alkotja azt a közeget, amelyben az egymáshoz kapcsolódó gondolataink megjeleníthetők és elrendezhetők.