Magyarország gazdasága az Anjouk korában - történelem

Magyarország gazdasága az Anjouk korában

HARC A TRÓNÉRT:

Az Árpád-ház kihalását követően újult erővel folytatódtak a trónharcok. A nápolyi Anjou-házhoz[anzsu]tartozó I. Károly került ki győztesen, akit a magyar történelemben Károly Róbertként is számon tartunk.

Az 1308-ban Pesten tartott gyűlés királlyá választotta, s rá egy évvel Budán megkoronázták. Ezután azonban még egy koronázás következett (1310), mert a XIII. századra kialakult a koronázási rend szerint csak azt ismerték el egyértelműen királynak, akinek Székesfehérváron, az esztergomi érsek tette fejére a Szent Koronát.

A TARTOMÁNYÚRI HATALOM FELSZÁMOLÁSAI:

Károly (1308–1342) a főpapságra, a nemességre és néhány város polgárságára támaszkodhatott.

Az erősödő Károlyhoz egyre többen csatlakoztak a tartományurak familiárisai közül. Arozgonyi csatában a szász polgárokkal összefogva győzte le az Abákat (1312). A tartományurak nem fogtak össze ellene, ezért

sorra legyőzte őket. Legjelentősebb ellenfele, Csák Máté földjére azonban csak annak halála után tehette rá a kezét (1321).

A KIRÁLYI HATALOM POLITIKAI ALAPJAI:

Megnövelte a királyi birtokállományt. Új, a személyéhez hű bárói réteget hozott létre (Garaiak, Laczfiak). A méltóságokkal együtt járt bizonyos királyi várak és földek birtoklása (ún. honor birtokok). A bárók jövedelmei jelentős részben az uralkodó kegyétől függtek. A hűséges bárók és Károly familiárisai élvezhették a királyi udvar fényét, lovagi külsőségeit.

Károlyerős királyi bandériumot tartott fenn hatalmának biztosítására.

KÁROLY GAZDASÁGI REFORMJAI:

Károly a nemesfémbányászat fellendítése érdekében bányászokat telepített az országba. Földesúri birtokon is engedélyezte ércbányák nyitását. A földbirtokosok így bányáikból megkapták a bányászok által fizetett bányabér, az urbura (általában a kitermelt fém tizede)harmadát.(A bányabér kétharmada továbbra is a királyt illette.)

A legnagyobb hasznot a királyi nemesfém-monopólium biztosította.  A nemesfémeket be kellett szolgáltatni a királyi kamarákhoz (kincstári hivatalok).

Az uralkodó értékálló aranypénzt (aranyforint) verethetett.

Az értékálló pénz megjelenésével a király elvesztette az évenkénti pénzbeváltásból származó bevételt (kamara haszna). Ennek pótlásárakivetette a kapuadót (1336), melyet a jobbágyok portánként (kapunként) fizettek (18 dénár).

Az árutermelés kibontakozásával és a pénzgazdálkodás fejlődésével megerősödtek a városok. Ilyenek voltak a nagy önállósággal rendelkező, fallal körülvett szabad királyi városok és a bányavárosok.A városok zömét a földesúri joghatóság alattálló mezővárosok alkották. Ezek mezőgazdasági jellegű városok, korlátozott önállóságuk legfőbb eleme az egy összegben történő adófizetés volt.

A gazdaság fejlődése biztosította a távolsági kereskedelmet megadóztató harmincadvám sikerét. A külkereskedelemben a beérkező iparcikkekért (szövetek, fegyverek, egyéb fémáruk) Magyarország döntő mértékbenaranypénzzel és részben élelmiszerekkel (élőmarha, bor) fizetett.

KÁROLY KÜLPOLITIKÁJA:

A lengyel Ulászló leányát, Erzsébetet vette feleségül. A visegrádi királytalálkozón (1335) megbékítette a cseh (Luxemburg János) és lengyel (Łokietek Kázmér) királyt.

Károly biztosította, hogy elsőszülött fia, Lajos örökölje a lengyel trónt. Kisebbik gyermeke, András igényét a nápolyi trónra házassági szerződéssel alapozta meg.

NAGY LAJOS KÜLPOLITIKÁJA:

A trónt serdülőként elfoglaló I. (Nagy) Lajosra (1342–1382) hű bárókat és telt kincstárat hagyott Károly király.

Azonban már uralkodása kezdetén rászakadt az atyjától örökölt dinasztikus politika gondja.

Öccsét, Andrást felesége Itáliában meggyilkoltatta. Lajos Két hadjáratot (1347–1348,1350–1352) indított Nápolyba. A nápolyi örökségért folytatott küzdelem kimerítette a királyi kincstárat.

Lajos számos háborút viselt. Ezek eredményeképpen az országot délen és keleten hűbéres államok vették körül.

Lajosra szállt a lengyel trón. A két ország között perszonálunió jött létre: csak a király személye volt közös, egyébként a két állam mindenben önálló maradt (saját főméltóságok, törvények, közigazgatás stb.).

A Balkánon a bogumil eretnekek ellen küzdött. Az első magyar egyetem alapítása Pécsett (1367).

AZ 1351-ES TÖRVÉNYEK:

Az eredménytelen itáliai hadjáratok és a katonák által Magyarországra behurcolt pestis okozta belső feszültség

levezetésére Lajos 1351-ben országgyűlést hívott össze. Megújították a nemesség Aranybullában megfogalmazott

szabadságjogait (adómentesség, törvényes ítélet nélkül nem fogható el, háza sérthetetlen, csak az ország védelmére köteles hadra kelni). A szabad örökítés (végrendelkezés) jogát elvették. Ősiség védte a nemesi birtok egységét, és megóvta attól, hogy esetleg bárók kezére jusson. A fiúágon kihalt nemzetségek birtokai a háramlási jog révén a királyra szálltak vissza.

A kilenced (kilencedik tized) bevezetésével egységesítették a jobbágyok földesúri szolgáltatását.

Kimondták az „egy és ugyanazon nemesi szabadság” elvét. A papság mellett jól meghatározhatóan körvonalazódott a bárók és a nemesség csoportja. Befejeződött a jogilag egységes, szabad költözésű jobbágyság kialakulása.

A KIRÁLYI HATALOM MEGRENDÜLÉSE:

Lajosnak nem született fiú örököse. A Magyarországot öröklő Máriának Luxemburgi Zsigmondot (IV. Károly fiát) szánta. Máriát megkoronázták, a bárók egy része azonban másik (egy férfi) jelölt mögött sorakozott föl. A trónviszályban a bárók érdekcsoportokba, ligákba szerveződtek.

Mária férje, Zsigmond (1387–1437) és az őt támogató bárók kerültek ki győztesen. A királyi várak nagy része a bárók örökbirtokává vált.

A KIRÁLYI HATALOM HELYREÁLLÍTÁSA:

Zsigmond ügyes politikával lépésről lépésre erősítette meg hatalmát. Ellenfelei egy részét erővel kényszerítette meghátrálásra, másokkal szövetségre lépett. A Sárkányos lovagrend megalapítása (1408). Hozzá hű idegeneket és magyar nemeseket emelt bárói rangra (Ozorai Pipó, Rozgonyiak).

Igyekezett elősegíteni a nemesség renddé szerveződését. Ekkortól nevezik a birtokos nemeseket köznemeseknek.

A szabad királyi városok és bányavárosok gazdasági fejlődését támogatta. A városok viszonylagos gyengesége miatt csak részsikereket hozott.

A XV. században a szabad királyi városok mellett gyors fejlődésnek indultak a földesúri joghatóság alatt álló mezővárosok.