A magyar nyelv
történetének főbb szakaszai
A magyar nyelvtudomány a magyar nyelv történetében különböző
korszakokat különít el. A korszakhatárok tágan értelmezendők, ezen belül
kiemelkedően fontos történelmi eseményekhez kapcsoljuk az egyes szakaszokat.
A magyar nyelv fejlődésének főbb korszakai:
- ősmagyarkor (kezdetektől a honfoglalásig)
- ó magyarkor (honfoglalástól a Mohácsi vészig 1526)
- közép magyarkor (1526-tól a felvilágosodásig)
- új magyarkor (felvilágosodástól napjainkig)
ŐS MAGYARKOR
Kb.2000 évet ölel fel (Kr. e.1000-től, Honfoglalásig)
Ebből a korból nincsenek írásos emlékeink. A nyelv akkori
állapotáról a rokonnyelvek történetéből következtetünk. Szókészletünket az
alapnyelvi szavak, a belső keletkezésű szavak, és a jövevényszók alkotják.
Megjelennek az igei személyragok a módjelek, a tárgy ragja, stb.. Kialakulnak a
mellékmondatok főbb fajtái.
Ó MAGYARKOR
A Kárpát-medencei letelepedés után (honfoglalás) jelentős
változások következnek a társadalmi és gazdasági életben. Ez megmutatkozik a
nyelvünk fejlődésében is. Elterjed a latin betűs írásbeliség. Ebből a korból
már vannak írásbeli emlékeink.
Szókincsünk Szláv, Latin, és Német jövevényszavakkal
gyarapodik. Az ó magyarkor második felét a KÓDEXEK korának is nevezzük, mert
ekkor terjednek el a kézzel írott könyvek.
KÖZÉP MAGYARKOR
A nyelv fejlődésére a legnagyobb hatást a török uralom
tette, később pedig a reformáció, a könyvnyomtatás, és a bibliafordítások. 1590
Vizsoly- Károlyi Gáspár- az első teljes magyar nyelvű bibliafordítás.
Terjed a magyar nyelvű írásbeliség megindul a magyar nyelv
egységesülése.
ÚJ MAGYARKOR
Ebben a korban a magyar nyelv fejlődésére a legnagyobb
hatással a felvilágosodás, a nyelvújítás,és a reformkor van. Bővül a szókincs,
kialakul az egységes irodalmi nyelv, kialakul a helyesírás normarendszere.
Az egész 19, századot nyelvújító mozgalmak jellemzik,
amelyek nyomán kialakul a magyar nyelvtudomány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése