Magyar államalapítás - történelem

Magyar államalapítás

A KÁRPÁT-MEDENCE A HONFOGLALÁS ELŐTT:

Attila halála után (453) a Hun Birodalom szétesett, s a Kárpát-medence a germán népek (gótok, majd longobárdok, gepidák) hazájává vált. A germánokat a Baján kagán vezetésével érkező avarok űzték el(568), és az Alföldet birodalmuk központjává tették.

Európa e feltehetően török népnek köszönhette a kengyel megismerését (e nélkül nem alakult volna ki a páncélos lovagi harcmodor). Kalandozásaik nyomán szinte kipusztult a Balkán lakossága, ami lehetővé tette a szlávok nagyarányú beköltözését. Nagy Károly 800 körül több hadjáratban szétverte az avar törzsszövetséget, s Pannónia

területén őrgrófságot szervezett.

A Dunántúlon kisebb szláv fejedelemségek alakultak. A szlávok elismerték a frank fennhatóságot. Harcban álltak a morvákkal. 862-től mindkét fél az Etelközben lakó magyarokat hívta segítségül. Szvatopluk halálát követően (894) a morva állam szétesett, így a Kárpát-medencében nem létezett jelentősebb államalakulat.

A HONFOGLALÁS ELSŐ SZAKASZA:

Őseink zsákmányszerző hadjárataik során megismerték a Kárpát-medencét. Úgy döntöttek, hogy Etelközből ide költöznek a veszedelmes keleti szomszéd, a besenyők elől.

A honfoglalás valószínűlegtervszerű vállalkozásnak indult. 895-ben Árpád vezetésével a magyarok többsége a Vereckei-hágón keresztül benyomult a új haza területére. Időközben a besenyők rátörtek az etelközi szállásokon maradt magyarokra. A megtámadottak a Kárpátok hágóin keresztül Erdélybe menekültek.

A Kárpát-medencébe betelepülő törzsek gyorsan lejutottak az Alföldre. Az új hazában való berendezkedés kötötte le erejüket.

A HONFOGLALÁS MÁSODIK SZAKASZA:

898-ban a keleti frank uralkodó magyar hadak segítségét kérte itáliai ellenfele visszaszorítására. A magyarok Észak-Itáliára támadtak, ahol pusztítottak, városokat raboltak ki. Miután kiteleltek ott, hazatértek. Ezt követően először a

morvákat verték ki a Kárpát-medencéből, majd a bajorokra támadtak, és elfoglalták Pannóniát (Dunántúl, Dráva–Száva köze, Bécsimedence), elsöpörték a kis szláv hűbéres fejedelemségeket (900).

További harcokat igényelt a megszerzett új haza biztosítása. A bajorok Pozsony közelében teljes vereséget szenvedtek (907).

A hunok bukása után a Kárpát-medence továbbra is a népek országútja maradt.

Árpád vezetésével őseink Etelközből kiindulva két szakaszban foglalták el a Kárpát-medencét.

A bajor ellentámadások visszaverésével vált befejezetté a Kárpát-medence meghódítása.

A KALANDOZÁSOK:

A portyák a Kárpát-medence megszerzése után is szinte évente ismétlődtek.

A magyarok leggyakrabban nyugat felé támadtak. A hadjáratok elsődleges célja a zsákmányszerzés volt.

A kalandozások sikerei döntően a hűbéri berendezkedésű országok széttagoltságának köszönhetők. A győzelmekben szerepet játszott a nyugatiak számára szokatlan nomád harcmodor.

A magyar támadások összefogásra sarkallták a nyugatiakat. I. (Madarász ) Henrik Merseburg közelében

legyőzte a betörő magyarokat (933). A rabló hadjáratok egy ideig folytatódtak, de Henrik fia, I. (Nagy) Ottó döntő csapást mért eleinkre Augsburgnál (955), ami a nyugati kalandozások lezárulását jelentette.

A MAGYAR TÁRSADALOM A X. SZÁZADBAN:

A hiányos források miatt kétféle társadalomszerkezetet is felvázolhatunk. Feltételezhetjük azt is, hogy a nomád törzsi szervezet bomlása még kezdeti fokon állt, de nem zárható ki az sem, hogy őseink már a bomló törzsi (félnomád) társadalomban éltek.

GÉZA ÉS ISTVÁN MŰVE: AZ ÁLLAMALAPÍTÁS:

A kalandozások lezárulása után a magyarság válaszút elé került.Az egyik lehetőséget a nomád életmódot megőrző népek (hunok, avarok) sorsa jelentette: rövid tündöklés után a szétszóródás, az enyészet. A másik lehetőség: csatlakozás a kialakuló keresztény, feudális Európához, a keresztény magyar királyság megszervezése. Ez biztosíthatta a megmaradást.

A törzsszövetség élén két méltóság (fejedelem) állt. A vezetés Árpád és utódainak a kezébe került. Árpád utódai a nomád öröklésirend szerint követték egymást. Mindig a nemzetség legidősebb férfitagja örökölte a hatalmat

(szeniorátus). Így került a fejedelmi székbe 972-ben Árpád dédunokája, Géza.

Géza nevéhez fűződik a törzsfők hatalmának fegyveres megtörése. 973-ban elküldte követeit a Német-római Birodalom császárához, I. (Nagy) Ottóhoz Quedlingburgba. Hittérítőket kért az uralkodótól népének, majd lemondott a Lajtán túli magyar területekről. Fia,Vajk, a későbbi Szent István számára sikerült megszerezni feleségül Gizella bajor hercegnőt. A Gizellával magyar földre érkező lovagok tovább erősítették a fejedelmi hatalmat.

Géza halálakor (997) már az Árpádok kezében volt az ország nagy része. Azonban a családon belül Géza fiával szemben hatalmi igényekkel lépett fel Koppány, aki István nagybátyja volt. István legyőzte, így hatalma megszilárdult. 1000 és 1001 fordulóján Istvánt Esztergomban megkoronázták. Magyarország a keresztény királyságok közösségébe lépett.

Az ifjú királynak azonban további harcokat kellett vívnia azért, hogy az ország egész területe az ellenőrzése alá kerüljön. Erdélyből kiszorította anyai nagybátyját, Gyulát. Majd a Temes és a Maros vidékének birtokosát, Ajtonyt győzte le. Ezzel István az egész Kárpátmedence egyedüli urává vált. A következő évtizedekben István kiépítette a magyar államszervezetet és megszervezte a magyar katolikus egyházat.

A kalandozások zsákmányszerző hadjáratok voltak. Sikereiket a hűbériség miatti széttagoltság tette lehetővé. A Német-római Birodalom megerősödése véget vetett a kalandozásoknak.

A X. század végén a magyarság számára a fennmaradást a keresztény, feudális Európához való csatlakozás jelentette.

A törzsfők hatalmának megtörése és a kereszténység felvételének megkezdése Géza fejedelem nevéhez fűződik.

Géza művét Szent István fejezte be. A hatalom megszerzésével, a katolikus egyház és a közigazgatás alapjainak lerakásával hazánkat a keresztény Európához kapcsolta.