2012. május 21., hétfő

Madách Imre (1823-1864) - irodalom


Madách Imre (1823-1864)

Vezéreszmék bemutatása Az ember tragédiájában

Drámairodalmunk három klasszikus alkotása - a Csongor és Tünde, a Bánk bán és Az ember tragédiája - kétségtelenül a reformkor gazdag és bonyolult eszmevilágát tükrözi, mely új kérdésfeltevések összefüggésében és kereszttüzében tovább él a világosi fegyverletétel után a Bach-korszak sötétségében is.

Rövid életrajz:
-         1823. Alsósztregován született, nemesi családban, anyja egyedül neveli
-         Pesten jogot tanul, de sok időt tölt otthon betegeskedés miatt és jogi tanulmányai mellett versírással és drámaírással is próbálkozik.
-         1840-ben jelent meg Lantvirágok címmel egy szerelmes verseket tartalmazó kötete, melyeket Lónyay Etelkához írt
-         Politikai cikkeket ír, melyek a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméit fogalmazzák meg.
-         Gyűlöli a zsarnokágot, bírálja megyei életét, a börtönviszonyokat, és fellép a megyei önkény ellen.
-         Nagy hatással van rá a francia romantika és Shakespeare
-         Házasságot kötött Fráter Erzsébettel. Felesége könnyelmű, léha életet él, és kapcsolatuk megromlik, el is válnak.
-         A szabadságharcban nem vesz részt, azonban több családtagját elveszti. Pál öccse futárszolgálat közben meghal. Mária testvérét férjével és gyermekével együtt felkelők meggyilkolják.
-         Egyművű szerzőnek nevezik, fő műve, Az ember tragédiája 1859-60-ban keletkezett.

Madách világnézetére hatott:
-          Hegeli történelemfilozófia: Hegel német filozófus, élt 1770-1831.A történelmi színek a hegeli történelemfilozófia jegyében indulnak el. A hegeli fejlődésgondolat szerint az ember mindinkább közelebb jut a szabadsághoz, mely az embernek legfőbb célja. Először csak egy ember volt szabad, a keleti népek királya. Ezt ábrázolja Madáchnál az egyiptomi szín. A fáraó azonban nem bírja elviselni magányos szabadságát, és más korba vágyik. Igy jutunk el az athéni színig. Itt már mindenki szabad, mégsem tudják az emerek a szabadságukat előbbrejutásra felhasználni.
-          Hegeli dialektika: Hegel a világot - benne az emberrel, társadalmával, eszméivel - mint folyamatot írta le, amely állandóan mozgásban, változásban, fejlődésben van, és a folyamatot az ellentétek és kölcsönhatások tartják fent. Tulajdonképpen az egész tragédia erre épül. A fő ellentétpár az anyag és a szellem.
Tézis→← antitézis→ szintézis (Madáchnál a szintézis hiányzik)
-         Deizmus: A Földet Isten teremtette, de magára is hagyta ezután.
-         Determinizmus: Az események és jelenségek szükségszerű okozati összefüggését és meghatározottságát valló felfogás, az az idealista tan, hogy az emberek cselekvését akaratuktól független tényezők szabják meg. A sorsunk előre meghatározott.
-         Rousseau:
a)      magántulajdon kialakulása (Ádám: "Ez az enyém"),
b)      az ember eredendően jó a társadalom és a körülmények teszik rosszá
-          Frenológia: A koponyaalkatról a jellemre és a szellemi képességekre következtető áltudomány.
-         Hedonizmus: élvezetek halmozása
-         Az utópikus szocializmus tanai (Fourier)
-         Vezéreszmék tana, amely szerint minden történelmi korszakot egy jelentős eszme irányít
-         Francia felvilágosodás, forradalom eszmeisége
-         Kora modern, tudományos felfedezései

Műfaj: drámai költemény, emberiség-dráma, világdráma
Irodalmi példája: Goethe: Faust
Az emberiség nagy kérdéseire keresi a választ:
-         Van-e fejlődés a történelemben?
-         Van-e megfelelő társadalmi forma, s ha igen, melyik az?
-         Hogyan lehet boldog az ember?
-         Férfi és nő kapcsolata: boldoggá tudják-e tenni egymást?

Szerkezete: 15 szín
1., 2., 3., 14. keretszínek, biblikus színek
4-14.: történeti színek

1.szín: Menny
befejeződött a világ teremtése, az angyalok Istent dicsőítik. Lucifer és az Úr vitája: Lucifer kér a teremtésből, ezért megkapja a tudás és az öröklét fáját. E két fa segítségével akarja megdönteni az úr hatalmát.

2. szín Paradicsom
megjelenik az első emberpár: Ádám és Éva. Ebben a világban minden harmonikus, az embernek nem kell megküzdenie semmiért, de engedelmeskednie kell az Úrnak. Állati szintű létezés ez, mert hiányzik a szabad akarat. Az első emberpár megkísértése, bűnbeesése, majd kiűzetése a Paradicsomból

3. szín Pálmás vidék a Paradicsomon kívül
Ádám és Éva önmagáról gondoskodik, megpróbálják a paradicsomi körülményeket megteremteni a Földön. Ádám arra kéri Lucifert, hogy engedjen bepillantást a jövőbe. Szeretné tudni, érdemes-e élni? Lucifer álmot szór rájuk és álmunkban végigjárják az emberiség történelmét Lucifer manipulálása által.

4. szín Egyiptom
Ádám → fáraó
Éva → rabszolganő

Vezéreszme: „milliók egy miatt”

Ádám a hatalom és a birtoklás csúcsán áll, de nem boldog, mert nem harcolt meg értük. Halhatatlan akar lenni, ezért piramist épített. Külső megoldást keres a boldogságra, pedig belső megújulásra lenne szüksége.
Éva szerepe potitív, ő döbbenti rá Ádámot a valóságra. Ennek következményeképpen Ádám felszabadítja a rabszolgáit, és ő akar milliókért harcolni. Megszületik a szabadságeszme.

5. szín Athén
Ádám → Miltiádész
Éva → a felesége

Vezéreszme: egy milliókért

Éva kiáll a férje mellett. Ebben a színben jelenik meg először az egyén és a tömeg visonya. Ádámot a nép halálra ítéli, de ő nem veti meg ezért a népet, mert az még tudatlan és befolyásolható. Ádám csalódik az emberekben.

6. szín Róma
Ádám → római főúr
Éva → kedvese, Júlia

Vezéreszme: mindenki önmagáért

A hedonizmus megjelenése. Eszme nélküli kor, amelyben az egyetlen cél: az élet örömeinek kihasználása, az élvezetek, a gyönyörök hajszolása. Ádám maga is megcsömörlik ettől az életmódtól, valami szebbre értékesebbre vágyik. A szín végén megszületik az új eszme, a kereszténység, amely egy tisztább erkölcsiséget hoz magával.

7. szín Konstantinápoly
Ádám → Tankréd lovak
Éva → nemes hölgy

Vezéreszme. Testvéri szeretet, mindenki mindenkiért

Ádám a keresztény hitért harcolt, de kiábrándul a kereszténységből, mert az egyház tanai embertelen dogmákká váltak és a szeretet nevében milliókat küldenek máglyahalálra.
Éva is a kor szokásának áldozata: kolostorban kell élnie, apja Istennek tett ígérete miatt.
Ádám csalódása után passzív, szemlélődő hős lesz, már nem tud új eszmékért lelkesedni, ezért a tudományokba menekül.

8. szín Prága I.
Ádám → Kepler
Éva → felesége, Borbála
Kepler nem tudja az igazi tudományt szolgálni, a császári parancsnak kell eleget tennie (horoszkópkészítés). Az ember felette áll a korának és a korszak lehúzza magához az embert.
Felesége nem hisz férje tehetségében, s megalázza emberi és férji mivoltában.

9. szín Párizs
Ádám → Danton
Éva → kettős szerepben jelenik meg: arisztokrata lány, ill. pórnő

Vezéreszme: szabadság, egyenlőség, testvériség

A szín álom az álomban. Ádám itt újra cselekvő hős lesz. Nem csalódik, de egyszerre beszél bukásról és nagyságról. A guillotine, a forradalom kétarcúságának jelképe. Jelenti a forradalmi terrort, de a nagyszerű célokat, törekvéseket is. Madách elítéli a forradalmi fanatizmust, a forradalom legfőbb veszélyének tartja.
Az eszme magasabb, mint a kor emberei, de az ember lehúzza az eszmét magához.
Éva kettőssége a női jellem végletességét mutatja.

10. szín Prága II.
Kepler felébred álmából és értékeli a forradalmat. A tudományokkal szemben szkeptikus lesz, és kiábrándult.
A szín végén megfogalmazza, milyen társadalmat szeretne: a szabadság megvalósulását, az egyén kibontakozásának lehetőségét várja a jövő társadalmától. Ezzel a színnel zárul az emberiség múltjának bemutatása. Saját, egyéni érdekeit szeretné érvényesíteni a tudomány helyett.

11. szín London
Ádám → Ádám
Éva → polgárlány
Madách jelene ez a kor. A szabad versenyes kapitalizmus korának bemutatása. A francia forradalom hármas eszméiből a szabadság valósul meg itt. Nagy szerepe van a pénznek, mindent az anyagi érdekek irányítanak. Minden, ami értékes az emberi világban, az ebben a társadalomban csődbe jut (szerelem, művészet, vallás, emberség).
Ebben a világban senki sem boldog, hiányzik a szeretet és az erkölcs. Az író reálisan ábrázolj a kapitalizmust, felfedi annak hibáit. A szín végén mindenki egy sírgödörbe ugrik (haláltánc-jelenet).

12. szín Falanszter
Ádám → Ádám
Éva → egy anya
Madách az elképzelt jövő társadalmát mutatja be.
A francia forradalom eszméiből az egyenlőség valósul meg itt. A szabadságjogok teljes elvonása jellemző. Minden közös, egyforma, béke van, mindenki egyformán részesedik a javakból. A legfőbb cél: a megélhetés és az életben maradás.
Nincsenek egyéniségek, nincs művészet, nincs nemzet, és nincs család sem. Tudósok által irányított közösségi társadalom ez, amelyben az emberiség nagy egyéniségeit is elpusztítják. Az emberi érzések háttérbe szorulnak, az értelemnek van jelentős szerepe.

13. szín Űr
Nincs vezéreszme. Csak Ádám és Lucifer jelenik meg. Ádám el akar menekülni a földi világból egy tisztább szellemvilágba. Madách itt arra keresi a választ, hogy test és lélek elválasztható-e egymástól. Létezhet-e a szellem test, azaz anyag nélkül?
„A cél a halál, az élet küzdelem, s az ember célja a küzdés maga.”

14.szín Eszkimó-jelenet
Ádám → idős Ádám
Éva → eszkimófeleség
Elképzelt jövő társadalmát mutatja be. Az ember ösztönember, állati szinten él, elkorcsult erkölcsileg és fizikailag is. Egyetlen célja az életben maradás, akkor is ha másokat meg kell ölnie.
A tudomány csődöt mondott, az egész földet jég borítja. Ádám végső kiábrándulása ez.

14. szín Pálmás vidék a Paradicsomon kívül
Ádám és Éva felébred. Ádám a kilátástalan jövőt megismerve öngyilkosságra gondol, mert nem akarja, hogy az emberiség eljusson ehhez a szörnyű véghez.
Dacolni akar Istennel, de Éva megakadályozza ezt, mivel gyermeket vár. Így már nem lenne értelme az öngyilkosságnak, mert az emberiség nem halna ki. Nincs megnyugtató, optimista lezárása a műnek, a gondolatmenetéből nem ez következne, de egy kevés reményt, hitet sugall:
„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál”.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése