Iszlám vallás - történelem

Iszlám

AZ ISZLÁM KIALAKULÁSA:

Az iszlám vallás az öt világvallás egyike. Mohamedán vagy muzulmán vallásnak is nevezik. A vallás Arábiában született a VII. században, a nomád, pásztorkodó arab törzsek területén. A sok istenhítű térségben erősen hatottak a zsidó-keresztény kultúra elemei.

Az Arab-félsziget jelentős részét nomád arabok (beduinok) lakták. A beduin törzsek a száraz, sivatagos területeken egymás ellen harcoltak az életet adó vízért, az oázisok legelőiért és az állatállományért. A Tömjénút mentén virágzó kereskedővárosok jöttek létre. Közülük a legjelentősebb Mekka, amely egy új vallás, az iszlám bölcsőjévé vált. A város ősi zarándokhely volt.

Mekkában élt Mohamed (kb. 570–632), aki látomásai hatására új tanokkal lépett fel. Azt hirdette, hogy Isten (Allah), Gábriel arkangyal útján kinyilatkoztatta számára igazságait, parancsait. Elgondolásai az arab hagyományok mellett jelentős részbenaz utazásai során megismert zsidó és keresztény vallásra épültek.

Mohamed a végítéletről beszélt és az egyetlen Isten (Allah) hatalmáról. (Az iszlám jelentése: teljes meghódolás, engedelmesség Istennek.)

Tanításában központi szerepet kap az egység gondolata: az egy istenben való hit közössége fontosabb a vérségi kötelékeknél, ezért a törzsi ellentéteket be kell szüntetni. A Mekkából való kivonulás, a hidzsra éve (622), vált a

mohamedán időszámítás kezdetévé. Mohamed rövidesen kiegyezett a mekkai kereskedőkkel, és miután vallási előírássá tette a Kába tiszteletét és a mekkai zarándoklatot, visszatérhetett a városba.

A TANOK:

Az iszlám hittételei szent könyvében, a Koránban (hirdetés, zsolozsmázás) kerültek kifejtésre. Az iszlám lényege a szigorú monoteizmus. A Korán alapján a hívő moszlimnak a következő öt parancsolat szerint kell élnie:

1. Allahban, az egyetlen istenben, s prófétájában, Mohamedben való hit.

2. Napi ötszöri ima a szent város, Mekka felé fordulva. Ezt rituális mosakodás előzi meg.

3. Kötelező alamizsnaosztás a szegények támogatására.

4. A Ramadan havi böjt betartása, mikor napkeltétől napnyugtáig tilos enni és inni.

5. Minden igazhitű életében legalább egyszer zarándokoljon el a szent városba, Mekkába.

Fontos előírás a hit terjesztése minden eszközzel, így erőszakkal is. Ez a szent háború, a dzsihád.

A papságnak nincs olyan kitüntetett szerepe a vallási életben, mint például a keresztényeknél, nemközvetít Isten és az emberek között.  Az élet szinte minden megnyilvánulását szabályozta a vallás. Az iszlám összeolvadt államhatalommal is: Mohamed utódai, a kalifák (jelentése: helyettes) egy személyben vallási és állami vezetők. Nem voltak külön világi törvények, a bírók (kádik) a Korán alapján ítélkeztek.

AZ ARAB BIRODALOM:

Az iszlám egyesítette a korábban egymással harcoló arab törzseket. Így óriási erőt szabadított fel, mely a dzsihád nevében a Közel-Keletre rontott, és rövid idő alatt elfoglalta. A sikerhez hozzájárult az is, hogy a térség két nagyhatalma, Bizánc és az Újperzsa Birodalom a VI. század első felének egymás elleni harcaiban kimerült. Gyors térhódításukat elősegítette az agyonadóztatott tömegek elégedetlensége, ők szinte szabadítónak tekintették az arabokat.

Alig egy évszázad alatt létrejött a Hispániától Indiáig terjedő Arab Birodalom. Az arab előretörést a

frankok (Poitiers, 732) és Bizánc (740) állították meg, megmentve ezzel a keresztény Európát.

A kalifák despotikus uralkodókká váltak. A szolgálati birtokok rendszere biztosította a központi hatalom erejét. A városok fennmaradtak, sőt virágzásnak indultak, miután a közvetítő kereskedelem jelentős része az arabok kezébe került.

A hatalmas birodalomban fellendült a kereskedelem, a Kelet városai ismét mesés gazdagságukkal kápráztatták el az idegeneket. Rendkívül fejlett volt a kézműipar.

AZ ARAB KULTÚRA:

Az iszlám türelmes volt más kultúrákkal szemben. Az arab kultúra megőrizte az antik műveltséget, és később közvetíthette az ismét felemelkedő Európa felé. A hatalmas birodalom kereskedői bejárták a világot Kínától Afrika közepéig.

Az iszlámot Mohamed a zsidó, a keresztény és a pogány arab hitvilágból alakította ki. Szigorúan egyistenhívő vallás, de nem alakult ki bonyolult hittana és erős papi szervezete.

Az iszlám egyesíttette az arab törzseket, ami lehetővé tette a hódításokat: a Közel-Keleten kialakult hatalmi űrt az arabok töltötték ki.

A hódításokkal párhuzamosan kialakult az arab állam, melynek élén a korlátlan hatalmú kalifa állt, aki a szolgálati birtokokkal rendelkező földbirtokos arisztokráciára támaszkodott.

Az iszlám magába olvasztotta a Közel-Kelet kultúráját, ezáltal a későbbiekben az antik műveltség egyik közvetítőjévé válhatott.