Első világháború
A
HÁBORÚ KITÖRÉSE:
A XX. század elején Európában
két, egymással szemben álló szövetségi rendszer jött létre: a Franciaországot,
Oroszországot és
Nagy-Britanniát tömörítő antant
és a Németországot, az
Osztrák-Magyar Monarchiát valamint Olaszországot magába foglaló hármas szövetség (más néven központi
hatalmak).
A két hatalmi tömb között a
legjelentősebb ellentét a gyorsan
fejlődő Németország és az ipari fejlődésben megtorpanó Nagy-Britannia, valamint
a leszakadó Franciaország között húzódott. Németország
részt követelt a világhatalmat biztosító gyarmatokból, míg az ezeket uraló
franciák és angolok nem engedtek.
Az alapvető ellentéten túl a
felek között számos érdekütközés mutatkozott: a franciákat évtizedek
óta fűtötte a reváns, a visszavágás vágya a
németekkel szemben, vissza akarták szerezni Elzászt és Lotaringiát. Oroszország a Balkán felé akart előretörni, s ezzel
veszélyeztette az Osztrák–Magyar Monarchia biztonságát.
A Monarchia által korábban
megszállt Bosznia–Hercegovina fővárosában, Szarajevóban egy Szerbiából
átszökött szerb nacionalista, Gavrilo
Princip megölte a Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot. A Monarchia
hadat üzent Szerbiának (1914.
július 28.).A szövetségesi szerződések
értelmében néhány nap alatt szinte egész Európa hadban állt (az antant részéről:
Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia, a központi hatalmak részéről
Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és rövidesen Törökország is). Kitört a
világháború.
AZ ÁLLÓHÁBORÚ:
Európában már nemzedékek óta
nem pusztított jelentős háború. A vezérkarok és az utca embere mindkét oldalon gyors győzelmet
vártak. Az utcákon lelkesen ünnepelték a háborút. Ám mindenki rosszul
számított, s az emberek hangulata lassan
megváltozott.
A katonáknak is csalódniuk
kellett. Állóháború alakult ki.
Anémethadvezetés szerette volna
kihasználni kezdeti fölényét, s elkerülni a kétfrontos
háborút. Ezért azt a XX. század elején kidolgozott tervet követte
(Schliffen-terv), hogy Belgiumon át lerohanja Franciaországot, míg az oroszok
előrenyomulását a Monarchia seregei feltartóztatják. Az oroszok azonban a
vártnál gyorsabban vonultak fel, így német erőket kellett átdobni keletre, s a franciák Párizstól 22 kilométerre megállították a német csapatokat
az ún. első marne-i csatában
(1914. szeptember).
A következő években váltakozó sikerrel folyt a
háború: hol az egyik, hol a másik fél törte át a frontot, de döntést egyikük sem tudott
kicsikarni. Mindkét tábor – az ellenfelek
rovására tett ígéretekkel – újabb
országok bevonásáva lpróbált előnyre szert tenni.
1915-ben Olaszország – a Monarchia
rovására megszerzett területek reményében – az antant, Bulgária – a Szerbiától
megszerzendő területekért – a
központi hatalmak oldalán
lépett be a háborúba.
Az eredmény csupán a
frontvonal kisebb eltolódása volt, a záldozatok
száma azonban mindkét oldalon
meghaladta az egymillió főt. Nem sok sikert hozott az antant számára Románia
beléptetése a háborúba (1916), hiszen a románok gyorsan vereséget szenvedtek.
ÚJ VONÁSOK A HADVISELÉSBEN:
Tömegesen vetették be a
korábban kifejlesztett nagy tűzerejű fegyvereket, például a géppuskát, s a
kilométerek százain át futó frontvonalaknál egymással farkasszemet néző
hadosztályok irányítását is a hírközlés
korábbi fellendülése tette
lehetővé. A frontok áttörésének szándéka megkövetelte, s a technika fejlődése –
melyre a háború ösztönzőleg hatott – pedig lehetővé tette új fegyverek bevetését. A sok újítás közül
a repülőgépek, a páncélosok és a tengeralattjárók a háború második felében már
jelentős szerepet játszottak, azonban a hadviselés jellegét majd csak a második
világháborúban alakították át mozgékonyabb hadviselést eredményezve. A repülőt kezdetben csak felderítésre
használták, majd a fedélzeti gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták
egymás állásait. Az első világháborúban a hátországot még nem érintették a
légierő támadásai. A harckocsit – az új találmány angol
fedőneve volt a tank – az angolok vetették be először. A szembenálló felek új
fegyverként használták a gázt azonban a gyilkos fegyverrel
szemben megtalálták a védekezés módját (gázálarc).
Miután a háború elhúzódott, a győzelem nemcsak a katonák közötti
harc kimenetelétől függött,hanem az őket ellátó hátországok teljesítőképességétől is. A hadban álló országok
egész nemzetgazdaságukat a háború szolgálatába állították, állami irányítással hadigazdálkodást építettek ki. Ebben a versenyben
a gyengébb gazdaságok egyre inkább kimerültek.
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKHADBA LÉPÉSE
– AZ ANTANT GYŐZELME:
Az antant a háború kezdete óta blokád alatt tartotta a központi
hatalmak kikötőit, így elzárta azokat a világkereskedelemtől. Így Németország
nem jutott nyersanyagokhoz, míg Anglia az Egyesült Államokból és saját
gyarmatairól korlátlan utánpótlást szerezhetett. Az Angliába történő szállítások
megakadályozására a németek tengeralattjárókat (U-hajókat) vetettek be.
Az Egyesült Államok antant
győzelmében vált érdekeltté. 1917 áprilisában az Egyesült Államok hadba lépett
az antant oldalán.
1918-ban Németország döntést akart kicsikarni a
nyugati fronton. 1918 őszére a
frontokon a központi hatalmak védelme összeomlott. Fegyverszünetet kértek (a Monarchia november 3-án,
Németország november 11-én aláírta a feltétel nélküli fegyverletételt), s ezzel
elismerték, hogy a háborút elvesztették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése