Első világháború - történelem

Első világháború

A HÁBORÚ KITÖRÉSE:

A XX. század elején Európában két, egymással szemben álló szövetségi rendszer jött létre: a Franciaországot,

Oroszországot és Nagy-Britanniát tömörítő antant és a Németországot, az Osztrák-Magyar Monarchiát valamint Olaszországot magába foglaló hármas szövetség (más néven központi hatalmak).

A két hatalmi tömb között a legjelentősebb ellentét  a gyorsan fejlődő Németország és az ipari fejlődésben megtorpanó Nagy-Britannia, valamint a leszakadó Franciaország között húzódott. Németország részt követelt a világhatalmat biztosító gyarmatokból, míg az ezeket uraló franciák és angolok nem engedtek.

Az alapvető ellentéten túl a felek között számos érdekütközés mutatkozott: a franciákat évtizedek óta fűtötte a reváns, a visszavágás vágya a németekkel szemben, vissza akarták szerezni Elzászt és Lotaringiát. Oroszország a Balkán felé akart előretörni, s ezzel veszélyeztette az Osztrák–Magyar Monarchia biztonságát.

A Monarchia által korábban megszállt Bosznia–Hercegovina fővárosában, Szarajevóban egy Szerbiából átszökött szerb nacionalista, Gavrilo Princip megölte a Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot. A Monarchia hadat üzent Szerbiának (1914. július 28.).A szövetségesi szerződések értelmében néhány nap alatt szinte egész Európa hadban állt (az antant részéről: Oroszország, Franciaország és Nagy-Britannia, a központi hatalmak részéről Németország, az Osztrák-Magyar Monarchia és rövidesen Törökország is). Kitört a világháború.

AZ ÁLLÓHÁBORÚ:

Európában már nemzedékek óta nem pusztított jelentős háború. A vezérkarok és az utca embere mindkét oldalon gyors győzelmet vártak. Az utcákon lelkesen ünnepelték a háborút. Ám mindenki rosszul számított, s az emberek hangulata lassan megváltozott.

A katonáknak is csalódniuk kellett. Állóháború alakult ki.

Anémethadvezetés szerette volna kihasználni kezdeti fölényét, s elkerülni a kétfrontos háborút. Ezért azt a XX. század elején kidolgozott tervet követte (Schliffen-terv), hogy Belgiumon át lerohanja Franciaországot, míg az oroszok előrenyomulását a Monarchia seregei feltartóztatják. Az oroszok azonban a vártnál gyorsabban vonultak fel, így német erőket kellett átdobni keletre, s a franciák Párizstól 22 kilométerre megállították a német csapatokat az ún. első marne-i csatában (1914. szeptember).

A következő években váltakozó sikerrel folyt a háború: hol az egyik, hol a másik fél törte át a frontot, de döntést egyikük sem tudott kicsikarni. Mindkét tábor – az ellenfelek rovására tett ígéretekkel – újabb országok bevonásáva lpróbált előnyre szert tenni. 1915-ben Olaszország – a Monarchia rovására megszerzett területek reményében – az antant, Bulgária – a Szerbiától megszerzendő területekért – a központi hatalmak oldalán lépett be a háborúba.

Az eredmény csupán a frontvonal kisebb eltolódása volt, a záldozatok száma azonban mindkét oldalon meghaladta az egymillió főt. Nem sok sikert hozott az antant számára Románia beléptetése a háborúba (1916), hiszen a románok gyorsan vereséget szenvedtek.

ÚJ VONÁSOK A HADVISELÉSBEN:

Tömegesen vetették be a korábban kifejlesztett nagy tűzerejű fegyvereket, például a géppuskát, s a kilométerek százain át futó frontvonalaknál egymással farkasszemet néző hadosztályok irányítását is a hírközlés korábbi fellendülése tette lehetővé. A frontok áttörésének szándéka megkövetelte, s a technika fejlődése – melyre a háború ösztönzőleg hatott – pedig lehetővé tette új fegyverek bevetését. A sok újítás közül a repülőgépek, a páncélosok és a tengeralattjárók a háború második felében már jelentős szerepet játszottak, azonban a hadviselés jellegét majd csak a második világháborúban alakították át mozgékonyabb hadviselést eredményezve. A repülőt kezdetben csak felderítésre használták, majd a fedélzeti gépfegyverekkel légi csatákat vívtak, s bombázták egymás állásait. Az első világháborúban a hátországot még nem érintették a légierő támadásai. A harckocsit – az új találmány angol fedőneve volt a tank – az angolok vetették be először. A szembenálló felek új fegyverként használták a gázt azonban a gyilkos fegyverrel szemben megtalálták a védekezés módját (gázálarc).

Miután a háború elhúzódott, a győzelem nemcsak a katonák közötti harc kimenetelétől függött,hanem az őket ellátó hátországok  teljesítőképességétől is. A hadban álló országok egész nemzetgazdaságukat a háború szolgálatába állították, állami irányítással hadigazdálkodást építettek ki. Ebben a versenyben a gyengébb gazdaságok egyre inkább kimerültek.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKHADBA LÉPÉSE – AZ ANTANT GYŐZELME:

Az antant a háború kezdete óta blokád alatt tartotta a központi hatalmak kikötőit, így elzárta azokat a világkereskedelemtől. Így Németország nem jutott nyersanyagokhoz, míg Anglia az Egyesült Államokból és saját gyarmatairól korlátlan utánpótlást szerezhetett. Az Angliába történő szállítások megakadályozására a németek tengeralattjárókat (U-hajókat) vetettek be.

Az Egyesült Államok antant győzelmében vált érdekeltté. 1917 áprilisában az Egyesült Államok hadba lépett az antant oldalán.

1918-ban Németország döntést akart kicsikarni a nyugati fronton. 1918 őszére a frontokon a központi hatalmak védelme összeomlott. Fegyverszünetet kértek (a Monarchia november 3-án, Németország november 11-én aláírta a feltétel nélküli fegyverletételt), s ezzel elismerték, hogy a háborút elvesztették.