Arany János balladái - irodalom

Arany János balladái

Élete:

-          1817. március 2.-án született, Nagyszalontán.

-          Legidősebb lánytestvére élt, Sára, amikor született. /10 gyerek/

-          Mindentől féltették, óvták.

-          Túlságosan érzékeny, félénk, visszahúzódó természetű volt.

-          Apja: Arany György, hamuval tanította olvasni, s mire 6 évesen iskolába kerül, nem csak tökéletesen olvasott, hanem némi olvasottsággal is rendelkezett.

-          Anyja: Megyeri Sára

-          1823-tól 33-ig ősz a nagyszalontai iskolában tanult.

-          14 évesen szülei szegénysége miatt segédtanítói állást vállal itt Nagyszalontán.

-          1833 őszén a debreceni kollégiumba ment tanulni, fél év múlva, Kisújszállásra kerül segédtanítónak, mert pénzt akar gyűjteni tanulmányaihoz, pénzt ugyan nem gyűjtött, de egy éven át szinte éjjel - nappal olvasott a könyvtárban /német és francia/

-          1835 visszatért Debrecenbe befejezte félbemaradt tanévét, s ősszel megkezdte a következőt. Ezt azonban nem fejezte be, s örökre felhagyott iskolai tanulmányaival.

-          Egy éjszakai álom hatására egyheti gyaloglás után hazatér szülővárosába.

-          Pár hét múlva édesanyja meghalt apja pedig megvakult.

-          1836 őszétől 1839 januárjáig korrektor /az igazgató helyettese/

-          Szalontán a magyar és latin grammatikai osztályokat tanította 1839 – ősz - től városi írnok.

-          23 éves korában megházasodott Ercsey Juliannát vette feleségül, házassága után végleg leszámolt mindenféle művészi ábránddal.

-          1841 született lányuk Juliska.

-          1842 született fiúk László.

-          1842 tavaszán volt debreceni iskolatársa Szilágyi István igazgató lett Nagyszalontán.

-          Olvasásra, fordításra biztatta Aranyt.

-          Magán időtöltésül fogott hozzá 1845 július végén ˝ Az elveszett alkotmány˝-hoz

-          Értesült a Kisfaludy Társaság vígeposzra kiirt pályázatáról, gyorsan befejezte és elküldte művét.

-          A pályázatdíjat megnyerte, de még nem vált híresé.

-          1846 nyarán a Kisfaludy Társaság újabb pályázatott hirdetett ˝Készítessék költői beszéd, melynek hőse valamely a nép ajkain élő történelmi személy pl.: Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz; forma és szellem népies legyen˝

-          Arany megírta és beküldte a Toldit - felemelt pályadíj, Petőfi barátsága, neve ismerté válik.

-          A Nép Barátja című lap társszerkesztője, Aradon a nemzetőr

-          1848-ra elkészül a Toldi estélye.

-          Egy társulatot is alapítottak Tompa Mihállyal és Petőfi Sándorral, úgy hívták őket a költői triász.

-          1849 belügyminisztériumi fogalmazó Debrecenben majd Pesten.

-          A világosi fegyverletétel után bujdosik elkeseredik:

-          egészségügyi állapota megromlik

-          Feladja magát, megkegyelmeznek neki.

-          1851-től 60-ig Nagykörös, református gimnázium magyar és latin tanár  /balladákat ír/ 

-          1859. MTA levelező tagja

-          1860-tól Pesten él, a Szépirodalmi Figyelőt és a Koszorút szerkeszti és emellett 1865-ig a Kisfaludy Társaság igazgatója.

-          1863-ban tervez egy trilógiát a magyarok történetéről: Csaba - trilógia    

-          1865-ban a MTA altitkára majd főtitkára lesz

-          1870-től 77-ig => mert 1865-ben elvesztette lányát, Juliskát elkeseredett

-          és betegsége is elhatalmasodik rajta

ð  lemondott, nem fogadták el, 2 évig tiszteletbeli főtitkár,

-          1877-től Margit – sziget, kapcsos könyv élete utolsó művei is. Gyulai Páltól kapta, Őszikék című ciklus.

-          1879. befejezi a Toldi szerelmét.

-          1882. október 22. Meghal, az akadémia oszlopcsarnokában ravatalozzák föl.

Ballada: kisepikai műfaj, melyben lírai és drámai elemek is vannak. Cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, s az események nagy része drámai párbeszédekből, vagy lírai monológokból áll össze, rendszerint tragikus témát dolgoz fel, de léteznek víg balladák is. Az európai költészettörténetben már a XIV. században jelen van. Fénykorát a XVIII. század második felétől éli.

A balladák csoportjai témájuk szerint:

-- történelmi balladák (melyek nagyrészt allegorikus jelentésűek * ez azt jelenti, hogy eredeti témájukon, problémakörükön kívül másra is vonatkoztathatók; ebben az esetben a magyarságra és^vagy a művészek, politikusok,"írástudók" felelősségére).
a történelmi balladák, melyek többször legendával kevert történelmet dolgoznak fel, tovább csoportosíthatók:
a) a magyar történelmet idéző balladák
(Rákócziné -1848; A honvéd özvegye - 1850; Rozgonyiné-1852; Török Bálint- 1853; V. László- 1853; Mátyás anyja- 1854; Szibinyáni Jank- 1855; Szondi két apródja -1856)
b) más nemzet történelmét idéző balladák
(A walesi bárdok - 1857)

-- népi témájú balladák (legtöbbször lélektani balladák,a bűn és bűnhődés folyamatát ábrázolják)
két, időben jól elkülöníthető csoportjuk:
a) a nagykőrösi korszak balladái 1851-1860
(Ágnes asszony -1853)
b) az "őszikék " korszak balladái 1877 után
(Tengeri-hántás -1877; Vörös Rébék- 1877)

-- családi tragédiák, legendák, mondák, románcok,költői
beszélyek
(A varró leányok-1847; A méh románca -1847; Szőke Panni-1847;
Szent László füve - 1847; Katalin - 1850; A hamis tanú - 1852;
Szent László - 1853; Az egri leány - 1853; Zách Klára -1855; Bor vitéz - 1855; Pázmán lovag - 1856;
Éjféi párban -1877; Híd-avatás -1877; Tetemre hívás-1877)
 

A balladák csoportjai a szerkesztés módja szerint

-- un. egyszólamú balladák (egyetlen cselekményszál, illetve egyetlen személy körül bonyolódnak térben és időben egyívűen)
(Ágnes asszony-1853; A walesi bárdok -1857; Híd-avatás-1877;
Tetemre hívás- 1877)
 
-- un. kétszólamú balladák (kettős vagy megosztott térben és^vagy időben játszódnak, legalább két fontos figurával vagy csoporttal a "dráma" középpontjában)
(V.László-1853--térben kétszólamú;
Szondi két apródja 1856--időben kétszólamú)
A balladák csoportjai időben és a költő léthelyzetét illetően elkülönítve
 

·         a szabadságharc előtt keletkezett balladák

• (A varró leányok -1847; A méh románca -1847; Szőke Panni- 1847; Rákócziné 1848)
• 2-- a nagykőrösi korszak fontosabb balladái 1851-1860

(Ágnes asszony- 1853; V. László-1853; Zách Klára- 1855; Szondi két apródja -1856; A walesi bárdok - 1857)
-- az "őszikék" korszak fontosabb balladái (a "Kapcsos könyv"-ből)
(Tengeri-hántás - 1877; Híd-avatás -1877; Vörös Rébék - 1877; Tetemre hívás -1877)

Ágnes asszony (1853.):

-          Népi témájú és körkörös szerkesztésű ballada

-          Ezen belül lélektani ballada

-          A ballada alapja az a történet miszerint egy asszony reggeltől estig mosott a patakban

-          A történet: Ágnes felbújtja a szeretőjét, hogy ölje meg a férjét- a tett elkövetése után azonban összeomlik lelkiismerete súlya alatt. A konfliktus tehát Ágnes lelkében bontakozik ki

-          Középpontjában a bűn és bűnhödés problematikája áll

-          A népi témához illik a verselés, a felező nyolcas

-          Csak a refrént írja anapesztusokban, fölidézve ezzel az antik siratóénekeket

-          A refrén ily módon az egyedi esetet általános érvényűvé tágítja, könyörgéssé Ágnes asszonyért, az áldozatért és valamennyiünkért

-          Az első négy strófában csak sejthető valamiféle bűn, de csupán szórványos utalások történnek erre

-          A következő szerkezeti egységben (5-19.) a színhelyek a börtön és a bíróság, az események azonban a lélekben peregnek

-          Arany finom eszközökkel festi a megőrülés belső folyamatát

-          àA műben érvényesül a balladai homály : a bűntettre vonatkozóan csak utalásokat találunk, ugyanúgy mint az őrülettel kapcsolatban

-          A részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg

-          Az asszony bűne csak ezekben a dialógusokban világosodik meg (szeretőjével együtt megölte a férjét)

-          Igaz, hogy Ágnes szeretője mindent bevall, de a tárgyalóteremben a bírák megkegyelmeznek Ágnesnek, mert látják rajta az őrület jeleit. Életbe lép tehát az erkölcsi igazságszolgáltatás

-          A 20. strófától a ballada visszatér a vers indításához, s hosszú évek történetét sűríti néhány versszakba.

-          Az idő megállíthatatlan múlását mindössze pár motívum jelzi: ronggyá foszlott lepedő, a haj őszbefordulása, megjelenő ráncok

-          Csak a refrént írja anapesztusokban, fölidézve ezzel az antik siratóénekeket

-          A refrén ily módon az egyedi esetet általános érvényűvé tágítja, könyörgéssé Ágnes asszonyért, az áldozatért és valamennyiünkért

-          A bűntudat, a lelkiismeret-furdalás súlya roppantja össze

  A walesi bárdok (1857.):

A ballada valós eseményt dolgoz fel. I. Edvárd angol király 1277-ben leigázta Wales tartományt

-          Ferenc József magyarországi látogatásakor Aranyt is fölkérték üdvözlővers írására. Arany kitért a feladat elől

-          A bűntudat, a lelkiismeret-furdalás súlya roppantja össze, kergeti tébolyba a walesi bárdok véreskező Edward királyát is, aki a maga zsarnoki tetteiért még elismerést és dicsőítést is vár a legyőzöttektől

-          Új motívum a költők, a walesi bárdok példa értékű helytállása

-          Az ötszáz vértanúvá lett énekes közül egy sem lett hazaáruló

-          Versfomája az ún. Skót balladaforma (azonos a szózat szerkezetével)

-          Egyszólamú ballada: az események időrendi sorrendben, egy cselekményszálon bontakoznak ki

Ágnes asszonyról vázlatban
Téma

• 2-- népéleti témájú
• a bűn és a bűnhődés problémáival foglalkozik
• lélektani ballada

Szerkezet
-- egyszólamú
-- az epikai-drámai szerkezetben a részletező elbeszélést párbeszédek szakítják meg; sok az előzetes sejtetés
Cselekmény

• 2-- Ágnes asszony szeretője segítségével megöli a férjét, vizsgálati fogságba, majd bíróság elé kerül, a lelkiismeretfurdalástól megőrül.
• Dramaturgia
• 2-- a bűn elkövetése után Ágnes asszony benső drámája zajlik:

a megőrüléstől való félelem,
a megőrülés folyamata,
az őrült állapot következményei (a bíróság hazaereszti, mert arra hivatkozik, hogy ki kell mosnia a lepedőjén esett vérfoltot)
-- a lelkiismereti dráma mellett sorsdráma zajlik, ennek állomásait jelzi a visszatérő motívum
-- a drámai megjelenítés az egyes - jelenetekre bontható
"színpadi képek" segítségével zajlik
Líraiság

• 2-- a refrénhasználatban
• a versformában
• a jelzőhasználatban
• a költemény hangzásvilágában
• a mondathasználatban (több enjambement)

Vázlat a walesi bárdokhoz

Téma
-- történelmi ballada (Walest, eredetileg önálló tartományt Edward, Anglia zsarnok királya leigázza, és elvárja, hogy a tartomány minden alattvalója kinyilvánítsa hódolatát.)
A tárgy a XIII. századi Anglia és Wales legendáját, történelmét idézi, de allegorikusan (és analogikusan) a XIX. századi Magyarország leigázására, szabadságharcának vérbefojtására utal.
Szerkezet
-- egyszólamú ballada
-- visszatérő, de kissé változó szöveg tagolja (gondolatritmus)
Cselekmény
-- Edward király kíséretével együtt megtekinti a leigázott, - úgymond - pártos honfivérrel öntözött tartományt. Szolgáival beszélgetve halad Montgomery vára felé. A vár ura kényszerből fejedelmien megvendégeli, ez azonban a királynak nem elég: pohárköszöntőt követel, és a bárdok (énekesek) őt dicsőítő énekét. Három bárd szereplését közli a szöveg, mindhárman keményen megbírálják és elítélik a királyt tettei miatt, sőt, a harmadik megátkozza barátja haláláért. (Nehéz lenne nem ráismerni a Petőfi-utalásra.)
Az uralkodó erre felbőszül, és - mivel nem szokta meg a kritikát és nem tűr ellentmondást - máglyára küldi az összes wales énekest (a költők és a társadalom élő lelkiismeretének allegorikus figuráit), majd tetteinek következményeképpen erkölcsi vesztesként a lelkiismeretfurdalástól megőrül.
Dramaturgia

• többrétegű dramaturgiai elv érvényesülése figyelhető meg; e dramaturgiai megoldások erősítik egymás hatását
• a legfontosabb dramaturgiai szál: a király zsarnoki, fölényes biztonságának , e biztonság megingásának és teljes összeomlásának folyamata

·         2-- a jelzett drámai folyamat kollíziójának nélkülözhetetlen elemei a királlyal szembenálló erkölcsi erők egyre határozottabb megnyilvánulásai (félelem, harag a szólni nem tudó urak; jól megfogalmazott bírálat a szó hivatásos művészei, a dalnokok (költők) szájából, személyes fellépésükkel hitelesítve)

• a fokozás másképp is megfigyelhető: - csendes tartomány
• puszta sírként hallgató nép
• elsápadó, némán haragvó walesi urak
• az énekesek irtózatos krónikája és átkai
• az ötszáz vértanú bárd egységes átok-dala
• a "dráma" cselekményének tagolódását, illetvfe Edward lelkiállapotának legfőbb változásait egy gondolatritmusszerűen visszatérő szöveg jelzi:

Edwad király, angol király
léptet fakó lován...
Edvard király, angol király
léptet fakó lován...
Edward király, angol király
vágtat fakó lován...
Líraiság

·         a strófaszerkezetben (chewy-chase, ugyanolyan, mint a Szózaté)

·         a sokféle gondolatritmusban és alakzatban

·         a jelképértékű és^vagy allegorikus képekben

·         a hangutánzó, hangfestő szavak használatában

·         a stílusban és a sokféle esztétikai minőség használatában

·         a vallomásosságban

                                Szondi két apródja

   Arany János legismertebb történelmi balladája a Szondi két apródja, melyet nagykőrösi tanársága idején 1856-ban írt. A szabadságharc bukása mély fájdalommal töltötte el a költőt. Az uralkodó osztrák hatalom azt várta a magyar költőktől, hogy az elnyomók dicséretét zengjék. Arany ez ellen tiltakozik művében.

   A költemény műfaja ballada, az úgynevezett többszólamú balladák csoportjába tartozik. Az első két versszakban Arany helymeghatározást ad. Megtudjuk, hogy Drégely várának területén játszódik a ballada. A mű tárgyát Arany Tinódi Sebestyén 16. Századi költő költeményéből merítette, aki megörökítette Drégely elestét és a várkapitány hősi halálát, Arany viszont két apród történelméhez fűzi az eseményt.

   A balladát több részre tagolhatjuk. Az I. szakaszba az 1.-2. versszak tagolható. Ebből a két versszakból megtudjuk, hogy az egykori Drégely vára egy harc eredménye képpen romossá vált, szemben vele a másik hegytetőn egy hadi zászló látható. A sír mellett két férfi térdel, kezükben lanttal, a völgyben pedig az ellenség győzelmi ünnepe folyik

·         A II. szakasz a 3. versszaktól a vers végéig tart. Ettől kezdve a páratlan versszakok főszereplője a török sereg illetve a törökök hírnökei, a páros versszakok pedig a magyar seregről illetve a két dalnokról szólnak. Miután a török hadvezér a hőskapitányt és katonáit megölette, azt várja Szondi György két apródjától, hogy az ő dicsőségére és szórakoztatására énekeljenek. Aki ígéretekkel akarja őket a török táborba csalogatni, de azok hajthatatlanok maradnak.

·         A II. szakaszon belül az 5. versszaktól a múlt kap főszerepet, a csata jelenetét meséli el a költő a két dalnok segítségével. Innentől végig párbeszédekben bontakozik ki a ballada cselekménye. A 6. versszakban Ali hírnöke szólal meg, arra kéri az ifjakat, hogy ne sirassák tovább Szondit, jöjjenek inkább a törökök táborába. A 7. versszakban Szondi szólal meg. Alinak üzeni, hogy, hogy nem adja meg magát. A 8. versszakban ismét a hírnök szavait halljuk, aki a lakoma leírásával próbálja átcsábítani a dalnokokat. A következő versszaktól megtudjuk, hogy Szondi nem adta meg magát, ezért a törökök támadást indítottak a vár ellen. A 10. versszakban ismét a hírnök szólal meg, újabb érvvel akarja lecsalogatni a völgybe az apródokat. A 11. versszakban ismét a dalnokok története folytatódik, megtudjuk, hogy Szondi inkább elpusztította minden kincsét és lovait, nehogy a törökök  kezére kerüljenek. A 12. versszakban a hírnök már egyre türelmetlenebb, és arra kéri a dalnokokat, hogy ma Ali dicsőségét zengjék Szondié helyett. A következő versszakban az apródok saját sorsukról énekelnek, és ismét Szondit dicsőítik. A 14. versszakban a hírnök saját szavaival folytatja a történetet, szerinte Alihoz küldte Szondi az apródokat, hogy a továbbiakban őt szolgálják. A hírnök szavai nem zavarják meg a dalnokok történetmesélését, továbbra is Szondi hősiességét zengik. A ballada egyik legérdekesebb pontja a 16. versszak. Itt fut össze a cselekmény két szála: Ali küldönce az apródok szavainak hatására maga is önkéntelenül dicsőíti Szondit. Ő is látta, ahogy ágyútól eltalálva is küzdött az utolsó leheletéig. Ugyanerről szól az apródok éneke is a 17. versszakban. Szondit apródjai és ellensége is egyaránt hősnek tartják. A 18. versszakban a hírnök már dühösen szól a dalnokokra. Szavai fenyegetésbe csapnak át: vesszőzés, börtön várja őket, ha nem mennek Alihoz szépszerével. Az utolsó versszakban átkot mondanak a dalnokok arra, aki megölte Szondit és kérik az Istent, hogy ne irgalmazzon meg a gyilkosnak.

·            Balladai homály övezi a költeményt, mely megvédte a költőt a politikai támadásoktól, de olvasóik megértették üzenetét: a költő nem alkuszik a magyar nép zavaraival.